az akkulturáció meghatározása
Az akkulturáció kifejezés az, amelyet általában arra a társadalmi folyamatra utalnak, amelynek során egy személy, egyének csoportja vagy egy egész közösség kulturális rendszere átalakul egy másik közösséghez tartozó új elemek vagy kulturális értékek megszerzése révén. Az akkulturációs folyamat pozitív és negatív jelenségként is felfogható, amennyiben képviselheti az integrációt, de az identitás elvesztését is.
Az akkulturáció jelensége azóta létezik, hogy a különböző emberi közösségek a történelem különböző szakaszaiban, vagyis ősidők óta kapcsolatba léptek egymással.
Az emberi lény és más, más társadalmi és kulturális valóságban élő emberekkel való interakció mindig kihívást jelentett: kapcsolatba kerülni valamivel, amely nem hasonlít az egyikhez, és ez azt jelenti, hogy a világ megértésének másik módja nagyon erős sokkot okozhat. Az idő múlásával és egy olyan kulturális világrendszer, mint például a globalizáció fokozatos fejlődésével azonban az egyedi és sajátos kulturális vonások izolálása és fenntartása egyre nehezebbé válik.
Amikor akkulturációról beszélünk, arra a folyamatra utalunk, amelynek során az ember elsajátítja vagy beolvasztja egy másik közösség kulturális vonásait. Ennek egyértelmű példája lehet Japán, az egyik legkeletibb ország a kelettől, évezredes és nagyon gazdag kultúrával, amely azonban sok olyan tulajdonságot sikerült tökéletesen asszimilálnia, amelyek a kényelemhez és az western életmódhoz kapcsolódnak.
Amikor az emberek közössége idegen kultúrát vesz fel, akkor az akkulturáció folyamata következik be. Ez a folyamat lehet tudatos vagy tudattalan, békésen vagy erőszakkal.
Különböző történelmi példák
Amikor a spanyol hódítók megérkeztek az amerikai kontinens földjeire, rákényszerítették nyelvüket, vallásukat, hagyományaikat és az élet megértésének módját.
A római civilizáció alapvetően egy kulturális modell erőltetése volt a különböző alanyok számára.
A náci ideológia más területek leigázásán, valamint az árja faj és kultúra fölényén alapult.
Egyes kisebbségi kultúrákat kihalás veszélye fenyeget a többségi kultúrák hegemóniája következtében. Ebben az értelemben bizonyos latin-amerikai közösségek fokozatosan veszítik el az identitás elvesztését, mint ember (például a Közép-Amerikában élő garífonák olyan közösséget alkotnak, amely megpróbálja fenntartani gyökereit, de kultúráját az uralkodó intézmények fenyegetik). .
Amikor az ausztrál területet elfoglalták a britek, az őslakos népek lassú kulturális megsemmisítés áldozatai lettek.
Globalizáció és akkulturáció
A globalizációnak két nagyon különböző arca van. A legmegfelelőbb dimenzióban számos előnnyel jár: jobb hozzáférés mindenféle áruhoz és szolgáltatáshoz, a termelési költségek csökkentése, a gazdasági határok megszüntetése stb. Azonban nem minden előny. Valójában a globalizált világ társul az akkulturációhoz. E vonalak mentén egyes kisebbségi nyelveket a kihalás veszélye fenyeget, és általában az elszigetelt emberi csoportok elveszítik hagyományaikat, mert életmódjuk nem alkalmazkodik a globális piacok valóságához.
A globalizáció-akkulturáció binomiál legjellemzőbb példája a nyelvhez kapcsolódik. Az angol az emberi kapcsolatok hegemón nyelvévé válik, és ez a körülmény pozitív lehet a gazdasági szférában, de a kultúra szempontjából nagyon káros.
A kulturális uralomnak és a közösség megfelelő akkulturációjának általában három fázisa van:
1) a tudomány és a technológia fejlesztése,
2) a gazdasági modell változása, és
3) az új kultúra fokozatos beépítése.
