a hévség meghatározása
A buzgó kifejezés olyan nagy szenvedély, odaadás és odaadás bármilyen érzését vagy érzését jelöli, amelyet az emberek az élet bizonyos helyzeteiben megmutathatnak. A hév sok tekintetben kapcsolódik a vallásoshoz, a misztikushoz kapcsolódó helyzetekhez vagy körülményekhez, mivel azokban a pillanatokban, amikor az adott emberi lény hisz valamiben, amit konkrétan nem tudhat, majd lelkiségéhez apellál, szenzációinak, annak az érzésének, hogy teljesen átadja magát neki. A lelkesedést pozitívnak tekinthetjük valamire való odaadás és elkötelezettség szempontjából, de negatívumként is, ha irracionális vagy ellenőrizetlen cselekvési móddal jár.
Az emberi lénynek, mint tudatos lénynek lehetősége van racionalitással nagymértékben kezelni érzéseit, vágyait vagy érdekeit. A hevület azonban talán egyike azoknak az érzeteknek vagy érzéseknek, amelyek a lét mélyéből fakadnak, és amelyek gyakran elkerülik a racionális vagy tudatos magyarázatot, mivel ez más dolgokkal is megtörténhet. A lelkesedés spontán módon keletkezik, vagyis az egyén nem törekedhet valami iránti lelkesedésre, ha nem öntudatlanul teszi. Az egyes helyzetektől vagy körülményektől függően a hév egyik percről a másikra, de fokozatosan is felmerülhet. Ez az utolsó eset a leggyakoribb, mivel egy személy rendkívüli odaadást érez vagy átadja magát egy jelenségnek (például egy vallási jelenségnek), ezt sajátjaként kell internalizálnia, és éreznie kell, hogy növekszik lényében.
Mint mondtuk, a hév érzete a legtöbb esetben a vallási kérdésekkel függ össze, mivel a vallás vagy a spiritualitás nem kézzelfogható, nem számszerűsíthető területekkel köti össze az embereket. Éppen ezért az isten, az imádott alak vagy a vallási hitrendszer jelenlétének megértése és érzése az egyetlen módja a lelkesedés, az érzés és a velük való azonosulás szellemi és sokkal mélyebb szinten.
