a nyelvtani személy meghatározása
Az írásbeli vagy szóbeli kommunikációban használt igék egyes számban vagy többes számban használhatók. Spanyolul három ember van az egyes számban és három a többes számban. Ily módon az egyes számokban szereplő nyelvtani személyek én, te, ő vagy ő és mi, te, ők vagy ők a többes számban. Ezért a nyelvtani embereket személyes névmások segítségével ismerik fel.
Az első ember az, aki beszél vagy cselekszik. Így, ha azt mondom, hogy "beszélek", "énekelünk", akkor az egyes számú első személyre és a többes számú első személyre utalok. A második személyben utalás történik egy önmagán kívüli egyénre, amely lehet egy vagy több ember, például "táncolsz" vagy "dolgozol". Harmadik személyben az egyes számban használt névmás és többes számban szerepel, például "rajzolnak" vagy "jól érzi magát".
Az igék nem személyes formái
Vannak olyan igék, amelyek nem kapcsolódnak nyelvtani személyhez, és az ige nem személyes formái, amelyek az infinitív, a gerund és a tagmondat. A spanyol infinitivnek három lehetséges végződése van: ar, in er vagy ir ir, például a szeretni, a hozni vagy a távozni ige. A gerund magában foglalja a kimenő vagy elmegy véget, mint szeretőt, kimenőt vagy elválást.
A tagmondat imádott vagy elment, például szeretett vagy elment, de figyelembe kell venni, hogy egyes tagmondatok szabálytalanok, például elrendezettek vagy látottak. Ezt a három alakot nem személyesnek nevezzük, mert nincs előttük személyes névmás.
Az első és a harmadik személy használata irodalmi szövegekben
Amikor első személyben írják, az elbeszélő személyes szempontból mond el valamit. Így, ha azt mondom, hogy "láttam, hogy a tolvaj elhagyja a létesítményt, és nem tudtam elkerülni, hogy az arcát bámulja", akkor egy olyan eseményt mesélek, amely velem történt, és első személyként írom le, mert tanúja vagyok valaminek, történt. Az első személyű narrátor a valóságot egyes szám első személyből vagy én, vagy többes szám első személyből vagy mi-as-ból írja le.
Harmadik személyben írva az elbeszélő mindentudóvá válik, vagyis ismeri az ügy teljes valóságát
Egy mindentudó elbeszélő azt mondaná, hogy "egy fiatalember jött le a létrán, és hirtelen megcsúszott és elesett". A harmadik személyes elbeszélő leír valamit tőle egyes számban, vagy ők vagy ők többes számban.
Meg kell jegyezni, hogy a mindentudó elbeszélő alakja még az általa leírt szereplők érzéseit is ismeri. A harmadik személyű elbeszélés objektív elbeszélő szemszögéből is tekinthető, vagyis annak, aki objektív módon figyeli a történeten kívülről látottakat, de nem tudja, mit gondolnak vagy éreznek az általa leírt szereplők.
Fotók: Fotolia - aletia2011 / kurapatka
