theclickinggeneration.com

Az intelligencia az a képesség, hogy több lehetőség közül kiválaszthatja a probléma megoldásának legsikeresebb lehetőségét. Ebben az értelemben meg lehet különböztetni a bölcsességtől, mivel ez csak a tudás felhalmozódása, míg az intelligencia az előzetes tudás lehető legjobb felhasználását jelenti. Az intelligens minőség minőségének meghatározásáról azonban már sokat vitatott.

Az intelligencia olyan tulajdonság, amellyel minden ember rendelkezik, bár nem mindannyian rendelkezhetünk vele azonos ösztönzéssel és fejlesztéssel. Emiatt a gyermekek első életévük és ötéves koruk közötti korai stimulálása döntő fontosságú, hogy aztán az alapiskolában hatéves kortól kezdve szembesülhessenek a tanulási fázissal.

Az intelligencia nem csupán „sokat tud” (már megkülönböztettük a bölcsesség kapcsán), hanem arról szól, hogy tudásunkat és készségünket tegye kockára mindennapi életünk minden cselekedetében, és ezért vagyunk lények képes emberek megtámadni azokat az akadályokat, amelyek matematikai probléma megoldása, a nyilvánosság előtt való helyes beszéd vagy a sikeres gazdasági műveletek végrehajtása miatt lehetnek.

Széles körben alkalmazott kritérium az úgynevezett "IQ". Ez egy tesztből áll, amelyet egy személy kognitív képességeinek mérésére végeznek életkora alapján. Az évek során a kapott eredmények növekedést mutattak, ezért szükség volt a pontozási módszerek módosítására. Meg kell jegyezni, hogy az első ilyen típusú teszt közzététele annak a szükségességnek volt köszönhető, hogy nehézségekkel küzdő diákokat kell azonosítani az iskolai igények kielégítése érdekében, bár mint ismeretes, később arra használták, hogy megismerjék azokat a tanulókat, akik kitűntek és eltértek az átlagtól. Az "ICQ" (IQ betűszó) nagyon népszerű teszt, bár általában kritizálják a minősítési skáláját is. Mindenesetre az oktatási intézmények például módszerként használhatják diákjaik (vagy a pályára lépő hallgatók) intellektuális képességeinek kiválasztására vagy felmérésére anélkül, hogy más módszerekhez kellene hozzáférniük, például az alapképzési ciklusokhoz vagy az ismeretek szintjéhez.

Ezeknek az értékeléseknek új alternatívája Howard Gardneré, aki különbözõ típusú intelligenciákat különböztet meg: logikai és matematikai intelligencia, amely magában foglalja az aritmetikával és logikával kapcsolatos készségek felhasználását; nyelvi és verbális intelligencia, amely a helyes nyelvhasználatból áll; naturalista intelligencia, amely a természeti környezet tudományos megfigyelésének képessége; intraperszonális intelligencia, amely képes mérlegelni tetteinket; interperszonális intelligencia, amely a társadalmi kapcsolatokból áll; vizuális és térbeli intelligencia, amely képek révén kapcsolódik a képzelethez és az alkotáshoz; testi intelligencia, amely a sport képességéből és a fizikai ügyességből áll; és végül, zenei intelligencia, amely az érzelmek kifejezésének képessége a zenén keresztül.

Az emberi lény ezen intelligenciáinak sokaságát pszichológusok és más szakemberek teszik próbára akkor, amikor például elemzik egy állásra jelentkezőt. Ehhez nem elég csak a tanulmányok és munkatapasztalatok hatalmas tanterve, hanem a csapatmunka, az érzelmek ellenőrzése, a nyilvánosság előtt való beszéd és az ötletek kifejezése, valamint a problémák vagy konfliktusok legyőzésének képessége is. Rejtett tesztek, például rajzok, dalok vagy szövegek olvasása révén értékelhető a személy hozzáállása és képességei az érzelmekhez, a verbálishoz, a cselekedetekhez és a mentális képességekhez képest.

Kétségtelen, hogy az értelem értékelésével kapcsolatos új perspektívák sokkal átfogóbbak és teljesebbek, elkerülve, hogy a logikai és matematikai síkra korlátozódjanak; valójában az érzelmi intelligencia ugyanolyan fontosnak vagy fontosabbnak tekinthető, amennyiben kapcsolódik hozzánk, társainkhoz és végső soron jólétünkhöz. A stressz, a családi és párkapcsolatok, a csapatmunka és a mai élet egyéb helyzeteinek sürgető problémáival az érzelmi intelligencia a pszichológusok és terapeuták által támogatott tudományággá vált, amennyiben lehetővé teszi a konfliktusokat elkerülő érzelmek és attitűdök azonosítását, kezelését és ellenőrzését, és akkor engedje meg a traumák és személyes problémák leküzdését, a családdal, a munkakörnyezettel vagy általában bármely társadalmi környezettel kapcsolatban is.