szimpatikus meghatározása
A szimpatikus kifejezést minősítő melléknévként használják egy olyan attitűd vagy létforma megjelölésére, amely az embernek lehet. A kedvesesség együttérzéssel jár, vagyis pozitív hozzáállással a mindennapi élet különböző eseményeihez, azokhoz, amelyek általában mosolyogva, boldogan néznek szembe. Ebben az értelemben aztán kiemelhetjük azt a tényt, hogy a kedvesség minősége nagyon pozitív tulajdonság, amely mindenhol jól látható, és ez azt jelenti, hogy boldog, társas és kellemes emberről beszélünk.
A kedves embert leginkább meghatározó elemek egyike, mint már említettük, mindig pozitív és vidám hozzáállás fenntartása a mindennapokban tapasztalható különféle dolgok iránt. Ez azt jelenti, hogy egy kedves ember mindig kedves a körülötte élőkkel, mert megpróbál örömtereket generálni, vagy jó hangulatot közvetíteni a mellette lévőknek.
De emellett a kedves ember másik fontos jellemzője társas ajándékai is. Így egy rendkívül szégyenlős, de derűs embert nem lehet kedvesnek mondani, mert talán félénksége miatt néha kellemetlen vagy hangulatos embernek tűnik. Így az a személy, aki kedvesnek tartja magát, mindig olyan ember, aki ezt az örömöt igyekszik átadni, különösen másokkal való foglalkozásban, munkahelyi környezetben, baráti társaságokban, különböző terekben. Így kedves ember lehet vidám, viccelődő, szórakoztató, mások ügyeivel foglalkozó, udvariasan és tiszteletreméltóan köszöntő ember; lényegében, hogy informális, barátságos és nyugodt kapcsolatot ápol másokkal. Mint láthatja, sokféleképpen lehet kedves.
A szimpatikus jellegzetesség alkalmazható olyan tárgyra is, amely alakja vagy arckifejezése miatt (baba esetében) szimpatikus hozzáállással rendelkezik.
