szómeghatározás
A szó egy bizonyos jelentéshez kapcsolódó hang vagy hangkészlet. Ezeknek a hangoknak a grafikus ábrázolását szónak is nevezzük. Az ideiglenes meghatározás ellenére azonban meg kell jegyezni, hogy a szó meghatározásának kritériuma nyelvi szempontból széles körben vitatott. Rámutathatunk arra, hogy a kezdeti és a végső szünetek mellett, amelyek általában egy bizonyos kifejezést kísérnek, fontos a szintaxis figyelembevétele is, amennyiben a szó mindig teljesít egy bizonyos funkciót a mondaton belül, attól függően, hogy a használandó osztály.a melyik tartozik.
A grafikus ábrázolás szempontjából a szó betűkből áll, amelyek együtt alkotják a szótagokat, amelyek viszont az egész szót alkotják. Ami a szót mint grafikus ábrázolást illeti, a grafika ezen tagjai mindegyikét "fonémának" nevezik, mivel a beszédkészülékre vagy a hangra szükség van a kiejtéshez és kifejezéshez. Ebben az értelemben a szó a nyelvi tartalom elengedhetetlen része, amely a következőképpen kapcsolható össze:
Betű> szótag> szó> mondat> bekezdés> szöveg
A minimális egység a betű, míg a legnagyobb halmaz a szöveg.
A létező szavak különféle osztályai: főnevek, melléknevek, cikkek, névmások, igék, igék, összekötők, határozószók, elöljárók és kötőszók. Ezek mindegyike bizonyos számú szintaktikai funkcióval rendelkezik. Meg kell jegyezni, hogy ezeknek az osztályoknak a felosztása létrehozható. Így például a melléknevek minősítőkre és determinánsokra oszlanak (birtokos, demonstratív, számos, határozatlan, kérdő, felkiáltó és relatív). Vagy azok a főnevek, amelyek többek között közös, helyes, gyűjtő, egyes számokra oszlanak; amellett, hogy nem (nő / férfi) és szám (többes szám / egyes szám) szerint is osztályozzák.
Egy szót kiejtéssel is meg lehet különböztetni. Azokat a szavakat, amelyek kifejezett akcentussal rendelkeznek, tonikusnak nevezünk, mivel ezek tartalmazzák az írott akcentust. Azokat, amelyeknek van akcentusuk, de nincsenek megírva, "hangsúlytalanoknak" vagy proszodikus akcentussal nevezik. Számos nyelvben, például a spanyolban, az a szótag, amelyre az akcentus esik, a szótól függően változhat. Ezekben az esetekben a szavakat az alábbiak szerint osztályozzuk: éles, amelyekre jellemző, hogy az utolsó szótagra esik egy hangsúly (mindaddig, amíg az "n", "s" vagy magánhangzó végződik); komoly, amelyekre jellemző az utolsó előtti szótagra eső akcentus (mindaddig, amíg mássalhangzóval végződik, nem "n" vagy "s"); esdrújulas, amelyekre jellemző az akcentus, amely az utolsó előtti szótagra esik; túlhajt, amelyekre jellemző, hogy az utolsó előtti szótagra esik az ékezet.
A szavak szótagszámuk szerint is osztályozhatók. Tehát, ha egyetlen szótagjuk van, akkor hívják őket egyszótagúak, amikor kettőjük van, hívják őket féltagúak, amikor három van, hívják őket háromtagúak és amikor négyük van, hívják őket négy szótag. Ha több mint négy van, többtagúaknak nevezik őket.
Szemiotikus szempontból a szót "állításnak" hívják, és az egyes állítások tanulmányozási mélysége nagyobb. A szemiotika, a tudományág, amely a nyelvi "jeleket" tanulmányozza a társadalmi élet és az emberi értelmezés összefüggésében. Így minden állításnak van jelentése és jelzője. A szó az, ami formálisan alkotja a szót, míg a jelző az a mentális kép, amelyet ez a szó produkál, amikor kiejtjük vagy meghallgatjuk.
Tehát a jelentés szintjén megemlíthetjük, hogy vannak olyan eszközök vagy eszközök, amelyek összegyűjtik az összes létező szót, vagy legalábbis hivatalosan elismertek egy olyan nyelven, mint például a spanyol, és ezek szótárak. A spanyol nyelv esetében a Spanyol Királyi Akadémia feladata a spanyol nyelv enciklopédiáiba való beépítésükhöz szükségesnek tartott és szükségesnek tartott kifejezések tanulmányozása, beépítése és hivatalos megalkotása.
Jelenleg a nyelvészet továbbra is új leírást próbál kipróbálni, mi alkotja a szót és annak funkcióit, annak érdekében, hogy kielégítőbb elméleti magyarázatot érjen el, mint a meglévők.
