a stabilitás meghatározása
A stabilitás fogalma olyan elem, amely egy elem vagy egy helyzet jellemzőinek időbeli állandóságára, állandó vagy állandó állapotára utal. A stabilitás bizonyos fizikai jelenségek, valamint társadalmi, történelmi, politikai, gazdasági, kulturális vagy egyéni jelenségek jellemzőjeként alkalmazható mindaddig, amíg az ilyen jelenséget alkotó elemek állandóságának és állandóságának gondolata fennmarad.
Általánosságban elmondható, hogy a stabilitás fogalma számtalan fizikai vagy természeti jelenséggel függ össze, amelyek a környezetben fordulnak elő, és amelyek fő jellemzője az elemek bizonyos körülmények közötti fenntartása az idő múlásával. Ez azt jelenti, hogy a stabilitás tehát olyan komponensek jelenléte, amelyek önmagukban megmaradnak, függetlenül a többi külső tényező változásától. A természettudományok stabilitásának esete lehet az anyag jellemzőinek állandósága, például a tartályban lévő víz stabilitása. Ha megváltoztatná térfogatát, mozgását vagy alapvető alkotóelemeit, a stabilitás már nem lenne jellemző rá.
A stabilitás kifejezés azonban alkalmazható olyan társadalmi vagy emberi jelenségekre is, amelyekben bizonyos elemek állandóságának ugyanaz a helyzete fordul elő. Ebben az értelemben az emberi jelenségekre alkalmazott stabilitás, amelyet nem olyan könnyen lehet számszerűsíteni, mindenképpen látható és mérhető a társadalmilag elrendelt paraméterek szerint. Például egy intézmény, például a család stabilitása bizonyos kapcsolatok és kapcsolatok rendezett és reproduktív módon történő fenntartásától függ attól függően, hogy az egyes társadalmak mit értenek ilyen kifejezésekkel. Ugyanakkor a kormány politikai stabilitása jelentheti az e szerephez rendelt tisztviselők időbeli állandóságát. Végül: egy személy érzelmi vagy gazdasági stabilitása jelentheti a rend és az állandóság bizonyos körülményeinek állandóságát a mindennapi életben.
