a hallgatás definíciója
A hallgatás kifejezés a hallás műveletére utal, amelyhez a hallási érzéket kell használni. Bizonyos esetekben a hallgatás szó inkább attitűdhöz kapcsolódhat, mint fizikai gyakorlathoz, és ez az oka annak, hogy a „hallás” kifejezést fizikai reakcióként használják, és a „hallgatni” kifejezést, amikor arra utal, hogy a hangok különös figyelmet fordítson rájuk is. Másrészt a sokszoros hallgatás összefüggésbe hozható a koncentrációval és a hangok bizonyos áramlására irányított összpontosítással.
A hallgatás képességéről szólva egyértelműen utal a hallási érzék használatára. A legalapvetőbb módjaiban a hang meghallgatását annak rezgésének észlelésén keresztül hajtják végre, amelyeket aztán agyunk felismer és értelmez. A fül és a hallgatás képessége a legtöbb esetben önkéntelen és spontán, bár előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor a koncentráció révén olyan hangokat lehet hallani, amelyeket általában nem lehet könnyen megragadni.
A hallgatás képessége sok helyzetben károsodhat. Az egyik legelterjedtebb, amikor nagy mennyiségű zaj és hang kerül a fülünkbe, amelyet nem tudunk feldolgozni, és ami ezért nagyon megdöbbent. Ugyanakkor a hallókapacitásunk nagyon csökken a víz alatt, valamint ugyanez a helyzet, ha többé-kevésbé nagy távolságok vannak közöttük.
A hallgatás kifejezés társadalmi szinten is alkalmazható. Ebben az értelemben kell beszélnünk az egyén képességéről és érzékenységéről arra, hogy meghallgasson egy másikat, aki közli gyötrelmeit, aggodalmait vagy tapasztalatait. A hallgatás és a másik térének tiszteletben tartásának képessége kétségtelenül az egyik legjobb érték, amelyet az egyén fel tud mutatni, mivel ez azt jelenti, hogy időt szánunk arra, hogy támogatást nyújtsunk a rászorulóknak.
