a felhajtóerő meghatározása
Ez az úgynevezett felhajtóerő nak nek a test képessége a folyadékban maradásra.
A test felhajtóereje egy adott folyadékban függ a rá ható különböző erőktől és azok irányától. A felhajtóerő akkor lesz pozitív, ha a test hajlamos emelkedni a folyadékban, másrészt negatívnak tekinthető, ha a test éppen ellenkezőleg, hajlamos leszállni a kérdéses folyadékban. Eközben semleges lesz, amikor a test felfüggesztve, szuszpenzióban marad a folyadékban.
Az úszóképességet a Archimédész elve; Ez az elv azt állítja, hogy a nyugalmi folyadékban teljesen vagy részben elmerült test alulról felfelé irányuló nyomást kap, amely megegyezik az általa kiszorított folyadék térfogatának súlyával.. A fent említett erő néven ismert hidrosztatikus vagy archimedesi tolóerő, felfedezője tiszteletére: Archimédész, görög matematikus, csillagász, feltaláló, mérnök és fizikus, akit Kr. E. 287 és 212 között az ókori Görögországban posztulációival és felfedezéseivel figyeltek fel.
Meg kell jegyezni, hogy ha a szóban forgó test összenyomható jellegű, akkor a felhajtóerő a térfogatának megváltoztatásával módosul, a Boyle- Mariotte. Ezt a törvényt fogalmazta meg Robert Boyle (francia vegyész) és Edme Mariotte (francia fizikus) szerint a térfogat fordítottan arányos a nyomással.
Eközben a felhajtóerő kifejezés szorosan kapcsolódik a lebegés egy test. A test lebegő állapotban lesz, amikor folyékony vagy gáznemű környezetben, azaz folyadékban szuszpendálva marad, mindaddig, amíg a tárgyat alkotó részecskék száma kevesebb, mint a kiszorított folyadék részecskéinek száma.
