theclickinggeneration.com

A homeosztázis Ez a test egyensúlyi állapota vagy harmonikus működése. Ez a jó egészségi állapot velejárója. A szó a görögből származik, a homos-ból, ami hasonlót jelent, és a stasis-ból, amely pontosan egyenértékű a stabilitással.

Ez az egyensúly akkor jön létre, amikor kölcsönös kapcsolat lép fel az élőlényt alkotó struktúrák mindegyike között, amelyeket viszont visszacsatolási folyamatokkal rendelkező vezérlőrendszerek irányítanak.

Olyan kontrollmechanizmusok, amelyek lehetővé teszik a homeosztázis fenntartását

1. Szabályozás az idegrendszeren keresztül

Az ellenőrzési és szabályozási mechanizmusokat főleg az idegrendszer hajtja végre. Ennek olyan rendszerei vannak, amelyek kívülről, valamint a különféle szövetekből származó információkat gyűjtenek, amelyek magukban foglalják a különféle típusú receptorokat, és afferens utakon keresztül kapcsolódnak a központi idegrendszerhez.

Ezt a kapott információt különféle idegközpontokban dolgozzák fel, ahonnan az efferens útvonalak eltávoznak a különböző szövetekbe, ezzel egy bizonyos művelet végrehajtása érdekében. Ezeket a szabályozó intézkedéseket főként az autonóm idegrendszer hajtja végre, erre példa a vérnyomás, a testhőmérséklet, a pulzusszám vagy a légzés szabályozása sok egyéb folyamat mellett.

Az endokrin rendszerrel való kapcsolatok szintén az idegrendszerből jönnek létre, amely egy fontos végrehajtó irányító karot jelent, amelyet a hormonrendszer hajt végre, amely nem más, mint kémiai hírvivők rendszere.

Az idegrendszer és az endokrin rendszer közötti kapcsolat a hipotalamusz és az agyalapi mirigy közötti kapcsolatokban fordul elő.

2. Szabályozás az endokrin rendszeren keresztül

Az agyalapi mirigy szabályozza a test összes mirigyének működését, olyan struktúrákat, amelyek hormonoknak nevezett anyagokat termelnek, amelyek felelősek a test különböző szöveteinek különböző tevékenységeinek működéséért és szabályozásáért.

A hormonrendszer visszacsatolási mechanizmussal rendelkezik, amely garantálja az agyalapi mirigy szintjén termelő stimuláló tényezők felszabadulásának finom szabályozását.

Erre példa például a petefészek stimuláló faktorainak az agyalapi mirigy általi felszabadulása, ez serkenti az ösztrogének termelését, amely elősegíti a tüsző érését, hogy petesejt keletkezzen. Amikor ez a petesejt felszabadul, a petefészek elkezd progeszteront termelni, amely hormon a méhben bekövetkező változásokért felelős, amelyek felkészítik arra, hogy képesek legyenek fészkelni az embriót abban az esetben, ha a petefészek megtermékenyül.

Ha megtermékenyítés történik, az embrió olyan hormont (koriongonadotropint) termel, amely serkenti a petefészek progeszterontermelését, amely gátolja az agyalapi mirigy stimulációját a petefészken, amellyel az ovuláció nem fordul elő újra. Ellenkező esetben, ha a megtermékenyítés nem következik be, a méh belső rétegének hámlása következik be, ami menstruációs áramlást eredményez, a progeszteronszint csökken, ami ismét aktiválja az agyalapi mirigyet, így új ciklus lép fel.

A homeosztatikus mechanizmusok különböző funkciókat töltenek be:

1) a bevitt élelmiszerek felhasználása és azok utólagos megszüntetése (például izzadással vagy ürítéssel),

2) a testhőmérséklet szabályozása lehetővé teszi az állat alkalmazkodását fizikai környezetéhez,

3) az immunrendszer, mint védekező mechanizmus bármely külső test (például egyes baktériumok) ellen, és

4) a víz abszorpciója a megfelelő szinteken, hogy lehetővé tegye a növény, állat vagy ember létét.

Ezek a folyamatok a homosztázis által szabályozott létfontosságú funkciók konkrét példái.

A homeosztatikus modell és az emberi viselkedés

Ha minden élőlény rendelkezik homeosztatikus típusú belső mechanizmussal, ésszerű azt gondolni, hogy ez az elképzelés alkalmazható az emberi viselkedésre. Ha élettanilag egészségesek vagyunk, amikor a létfontosságú funkciók helyes önszabályozása van, akkor valami nagyon hasonló történik a viselkedésünkkel kapcsolatban. Így érzelmi egyensúlyunknak szüksége van valamilyen mechanizmusra, amely lehetővé teszi az érzelmek stabilitását.

Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az egyén lelkiállapota nagymértékben függ attól, hogy fizikailag milyen. Vegyünk egy skizofréniában szenvedő személyt, aki nem szedi a gyógyszerét. Ez a körülmény előreláthatóan érzelmi egyensúlyhiányt okoz. Hasonlóképpen, a sérült sportoló, aki nem sportol, csüggedten érzi magát, mert endorfinszintje alacsonyabb a szokásosnál. Végső soron a mentális állapotunk két alapvető tényezőtől függ: a testünkben bekövetkező kémiai reakcióktól és a külső eseményektől, amelyek bizonyos fizikai vagy mentális változásokat generálnak. Mindkét kérdést tudatosan vagy öntudatlanul egyensúlyozza valamilyen homeosztatikus mechanizmus.