a verbális meghatározása
Az „ige” kifejezéshez viszonyítva a verbális szó jelzőként szolgál minden olyan dologhoz, amely a nyelvhasználattal kapcsolatos. A verbális elem vagy jelenség az, amely magában foglalja mind a beszélt, mind az írott kommunikáció létét. Például a verbális agresszió, más típusú agresszióktól eltérően, kifejezett, és nem implicit vagy rejtett szavak használatával alakul ki.
Hagyományosan a „verbális” melléknév arra a kommunikációs típusra utal, amely a szóbeli nyelv használatával jön létre, amelyben mindenféle szót, közbeszólást és kifejezést használnak. A verbális kommunikáció létezéséhez szükség van egy olyan nyelvre, amely lehetővé teszi az egyes entitásokhoz tartozó fogalmak vagy nevek kifejezését. A szóbeli és verbális nyelv kétségtelenül az emberi lény egyik legfontosabb és kizárólagos eredménye, amely jelentősen megkülönbözteti az élőlények többi részétől.
Sok esetben a „verbális” melléknév azokra a helyzetekre is vonatkozik, amelyekben a beszéd fontos, például amikor a verbális erőszakra a fizikai erőszakkal szemben hivatkozunk. Ebben az értelemben a szó erejét mindig olyan értékként ismerik el, amely talán még fontosabb is, mint a cselekedeteké, mivel az emberi lény mély sérelmeket tud kifejezni rajtuk keresztül. A szavak és a verbális kommunikáció azonban lehetővé teszik számunkra a pozitív érzéseink tisztázását is.
Ellentétes definíció szerint a nem verbális kommunikációt bárminek értjük, amely az érzések, értékek vagy gondolatok kifejezésére szolgál, de a beszédtől eltérő elemeken keresztül. Ebbe a csoportba sorolhatjuk a különböző típusú gesztusokat és arckifejezéseket, mozdulatokat és testhelyzeteket. Mindezek az érzéseink közvetett kifejezésének módját jelentik, és sok esetben ez az önkéntelen és spontán kommunikáció lehet.
