a doxa meghatározása
A nyugati filozófia akkor jelent meg Görögországban, amikor az első filozófusok, a szociálistát megelőző emberek felvetették annak szükségességét, hogy racionális kritériumokkal gondolkodjanak, és ne a mitológia sémái szerint. A filozófiai racionalitás megértésének egyik kulcsfogalma pontosan a doxa fogalma, amelyet hagyományosan véleményként fordítanak.
Doxa kontra episztéma
Mindannyiunknak megvan a saját véleménye különféle kérdésekben. A vélemény valaminek szubjektív megítélésén alapul (szerintem a sütemények jók, de egy barátom ennek az ellenkezőjét tekinti). A személyes értékelések sokasága lehetetlenné teszi a valódi ismeretek felépítését egyszerű vélemény alapján. Ha közelebb akarunk kerülni az igazsághoz, akkor a tudás vagy az episztéma útján kell járnunk.
A vélemény és a tudás (doxa és episztéma) közötti különbséggel Parmenides, később pedig Platón foglalkozott. Az első szerint a doxa az érzékeken, a vágyakon és a személyes tapasztalatokon alapszik, míg az episztéma az igazságok egyéni szubjektivitástól távol történő konstruálásának kísérlete. Platón szerint a doxa olyan tudás, amely a látszattól függ, és ezért félrevezető (akik a doxa szerint védték elképzeléseiket, Platon megvetően nevezte doxográfusnak, amit véleményalkotóként is lefordíthatnánk).
A legtöbb görög filozófus számára a doxa az igazi tudás helyettesítője. A vélemény révén kommunikálhatunk, megoszthatjuk tapasztalatainkat és értékelhetjük a valóság bármely aspektusát egyéni szempontunkból. Ha azonban valamit meg akarunk tudni az igazság kritériumával és objektíven, akkor az episztéma útját kell járnunk. Ez a megkülönböztetés a tudás egyik formája és egy másik között döntő a különbség megértéséhez a tudományos és a nem.
Hiedelem kontra tudomány
A doxáról és az episztémáról való elmélkedés olyan filozófusokban, mint Parmenides és Platon, olyan kérdés, amely lehetővé teszi számunkra, hogy jobban megértsük mentális sémáinkat. Egyes ismeretek személyes meggyőződésen alapulnak (például vallási hit), míg mások szigorúan racionális és empirikus kritériumokon alapulnak (például a biológia mint tudományos diszciplína).
A hit és a tudomány közötti megkülönböztetés ellenére ezek nem teljesen összeférhetetlen területek, mivel a hiteket racionális érvek kísérhetik, és ezzel párhuzamosan a tudományos igazságok spirituális jellegű meggyőződéshez vezethetnek (például egy csillagász hisz Istenben, mert úgy véli, hogy a világegyetem rendjét magasabb rendű lénynek kellett létrehoznia).
Fotók: Fotolia - b_plan88 / echiechi
