epitet meghatározása

Az epitet a melléknév egyik formája, konkrétan magyarázó melléknév. Mint minden más melléknév, az epitettek is nemben és számban megegyeznek az általuk kísért főnevekkel. Másrészt ezek a magyarázó melléknevek egy olyan tulajdonságot állítanak, amely már a főnévre is jellemző, vagyis az epitett valamiről ad információt, amely már benne van a főnév gondolatában. Az epitettek feladata az, hogy érzelmi komponenst adjon a főnévhez, oly módon, hogy ezek hangsúlyozzák a jelentését. Az epitettek általában a költői nyelv részét képezik. A magyarázó melléknév a kommunikáció elengedhetetlen eleme, mivel nem változtatja meg a főnév jelentését, egyszerűen kiegészíti és aláhúzza.

A szó etimológiájára figyelemmel az epithet a görögből származik, konkrétan az epitheton szóból, ami azt jelenti, hogy hozzáadva vagy hozzáadva.

Konkrét példák mondatokra epitettekkel

A "hideg téli hó" mondatban a hideg kifejezés megtestesítő, mivel ez a jelző nem tájékoztat a hóról, mivel mindig hideg van.

Az "emlékszem gyermekkorom édes mézére" mondatban az édes melléknév is megtestesítő, mivel a méz már feltétlenül édes. Másrészről, ha azt mondja, hogy "édes vereséget kaptunk", az édes nem lenne megtestesítője, mivel a vereségnek nem kell édesnek lennie (lehet keserű, szomorú, fájdalmas stb.).

Az "ég erős kékje" mondatban láthatjuk, hogy a kék egy epitéta, de ebben az esetben a kék jelző valóban információt szolgáltat az égről, mivel az égnek nem mindig ugyanaz a színe (általában kék, de vannak variációk nagyon változatos kromatikus).

Az epitettek használata a költői nyelvben

A költészetnek saját nyelve van, és a kreatív erő elérése érdekében a költők az úgynevezett beszédfigurákhoz folyamodnak. Az egyik az epitet. Irodalmi szempontból az epitet a felhalmozás alakja, mivel célja a leírtak jelentésének növelése.

Ha egy versben a költő a fehér liliomra, a zöld rétekre, a hideg jégre vagy a tüskés ágakra utal, akkor az epitettek konkrét példái előtt állunk. Mondhatnánk, hogy a melléknévnek ez a formája szinte kizárólagos a költészet számára, ahogy más retorikai alakoknál is előfordul. Bizonyos esetekben azonban a költészeten kívül is használunk epiteteket, például amikor "iszonyatos harcot" mondunk, vagy amikor olyan történelmi karakterekre utalunk, amelyeknek egyedi jellemzőik vannak, amelyek meghatározzák őket (Alejando Magno, Alfonso X el sabio vagy a gyönyörű Felipe).

Fotó: iStock - SrdjanPav


$config[zx-auto] not found$config[zx-overlay] not found