a gerincesek meghatározása
Parancsára Állattan, a gerincesek, Ők állatok, amelyek gerincvelővel, koponyával és gerincvelőből és agyból álló központi idegrendszerrel rendelkeznek.
A gerincesek vagy gerincesek része a szélének akkordok, amelyek azok az állatok, amelyek megkülönböztethetők a háti zsinór vagy notochord. Körülbelül úgy számolják, hogy vannak közöttük 50 és 61 ezer akkordfaj, pillanatnyilag.
A gerinces állat képes volt alkalmazkodni az élet által kínált különféle eszközökhöz ebben a világban, sőt sok olyan is van, amely a tengerben fejlődött ki, majd gond nélkül eljutott a földi környezetbe.
A gerincesek teste három zónára oszlik: fej, csomagtartó (A végtagok kiemelkednek, amelyek a lámpák kivételével párok), amelyek viszont a mellkasra és a hasra oszlanak, farok.
Meg kell jegyezni, hogy a vízi gerincesek esetében elágazó légzőrendszerük van, míg a szárazföldi gerinceseknek tüdő légzőrendszere van.
A gerincesek másik kiemelkedő jellemzője a kültakaró, amely általában az állat legkiterjedtebb szerves rendszere, teljesen lefedi és védi a környezettől; az integument három rétegből áll: epidermisz, dermis és hypodermis.
Másrészt a gerincesek bőre olyan epidermális képződményeket generál, mint például: faggyú-, barack-, emlő- vagy verejtékmirigyek és bőrképződmények, például: halpikkelyek, többek között a teknőshéjak csontos lemezei.
Eközben az ilyen típusú állatok endokrin rendszerét a hipotalamusz és agyalapi mirigy.
A gerincesek reprodukciója szexuális, kivéve néhány halat, amelyek hermafroditizmusban szenvednek; az emlősök nagyobb összetettséggel bírnak, mivel bennük az embriók az anya belsejében vemhesek, akik a placentán keresztül kapnak táplálékot.
Eredete a Kambriumi robbanás, az időszak elején Paleozoikus.
A gerinces szó másik ismétlődő használata lehetővé teszi erre való hivatkozást tagolt, strukturált.
