a módszertan meghatározása
A módszertant a probléma leírására irányuló irányelvek és tevékenységek összességeként értjük. Általánosságban a módszertan a tudományos kutatás része. Ebben az értelemben a tudós egy hipotézisből indul ki, mint egy probléma lehetséges magyarázatából, és megpróbál olyan törvényt találni, amely ezt megmagyarázza. A hipotézis és a végleges felbontás között a tudósnak követnie kell egy utat, vagyis egy kutatási módszert. És a módszerek tanulmányozása az úgynevezett módszertan. Más szavakkal, a módszertan reagál egy tanulmány vagy kutatás "hogyan" -jára.
A módszertan fogalma a tudományra jellemző. Általában azonban nem tudományos összefüggésekben alkalmazzák (van módszertan a játékokkal, a sporttal, a munka szervezésével vagy egy tantárgy oktatásával kapcsolatban).
Alapvető szakaszok és ajánlások
A gyakorlatban egy tudományos módszertant különböző szakaszokban működtetnek. Először egy bibliográfiai áttekintési szakasz. Ezután következik egy terepi szakasz, egy laboratóriumi szakasz, egy információfeldolgozási szakasz, végül egy elemzés és az eredmények szakasza.
A módszertan alkalmazása olyan sorrend követését jelenti, amelyhez ajánlott egy sor ajánlást betartani: meghatározza az elvégzendő feladatok listáját, meghatározza a végrehajtás sorrendjét vagy sorrendjét, meghatározza a különböző tevékenységek időtartamát és meghatározza minden cél vagy célkitűzés.
A legtöbb vizsgálatnak három fő útja van: az induktív, a deduktív és a hipotetikus-deduktív.
Induktív módszer
Az általános következtetés levonása érdekében konkrét információk gyűjtésén alapul. Ennek a módszernek a következő szakaszai vannak: a tények megfigyelése és rögzítése, a tények elemzése és osztályozása, valamint a tényekből az általánosítás induktív levezetése (más néven induktív következtetés). Az induktív érvelés példája lehet a következő: valahányszor megütem a vasat, az felmelegszik, valahányszor eltalálom a rézet, az felmelegszik, valahányszor eltalálom az acélt, az felmelegszik, és végezetül úgy vélem, hogy minden fém valószínűleg felmelegszik amikor eltalálják.
Deduktív módszer
A deduktív módszer azon az elgondoláson alapszik, hogy a vizsgálat során levont következtetések implicit módon szerepelnek a telephelyen. Más szavakkal, ha a premisszák igazak, a következtetések is szükségszerűen igazak lesznek. Ez a módszer az általánostól a sajátossá válik, és ellentéte az induktív megközelítésnek. A dedukcióra mint okfejtési formára a következő példa lehetne: Andrés nagybátyám gyermekeinek ugyanaz a neve, mint apjuknak, ezért nagybátyám gyermekeit Andrésnak hívják.
Hipotetikus-deduktív módszer
E módszer szerint a tudomány nem a megfigyelésből indul ki, mivel az érzékeny adatok nem elegendőek a hipotézisek felépítéséhez. Ennek a módszernek a kiindulópontja egy jelenség megfigyelése, majd egy ideiglenes hipotézis, amely megmagyarázza az említett jelenséget, majd következik a következmények levonása és a levezetett állítások ellenőrzése, amelyek ellentétesek a tapasztalatokkal. Ez a módszer magában foglalja a tisztán racionális reflexió (a hipotézis javaslata és az ebből következő levonások) és az empirikus megfigyelés (az ellenőrzés pillanata) kombinációját.
A Polya-módszer, a nyomozás megközelítésének másik módja
A módszertan, mint megközelítés, amely útmutatót ad a nyomozáshoz, gazdagodott olyan elméleti szakemberek hozzászólásaival, mint George Polya. Ez a 20. századi magyar matematikus négy szakaszon alapuló módszert javasolt:
1) Értse meg megfelelően a problémát.
2) Készítsen tervet a probléma megoldására.
3) Végezzen el egy cselekvési tervet.
4) Vizsgálja meg a kapott oldatot.
Fotók: iStock - shironosov / feelmysoul
