az óda meghatározása
Az óda-koncepció az irodalom terminológiájának része, különösképpen annak egyik költői műfajának, a lírai műfajnak. Az óda verses kompozíció, amelynek fő jellemzője a dicséret vagy a felmagasztalás hangja, amely egy karakter vagy egy ötlet dicséretére irányul. Ez egy olyan műfaj, amelyben a költő szubjektivitása csodálat és odaadás érzését fejezi ki. Mondhatni, hogy az óda olyan, mint egy tisztelgés vers formájában.
Az ókori Görögországban Pindar költő vezette
A legtöbb irodalmi kifejezéshez hasonlóan az óda is a klasszikus világ kontextusában jelent meg, különösen az ókori Görögországban, Pindar költő volt a fő előfutára. Ez a fajta költészet zenei kísérettel (hang és hangszer, például líra vagy kórus formájában) történő színpadra állítással kezdődött. A zenei erőforrással líraibb hangnem született.
Az ódák jellemzői
Klasszikus változatában ez a műfaj rendszeres versszakokban és változatos mondókákkal jelenik meg. A választott téma valamilyen történelmi eseményhez kapcsolódik (egy sportoló győzelme az olimpiai játékokon vagy egy híres harcos bravúrjai), bár utalhat a szeretet felmagasztalására, erényre vagy a kiteljesedés érzésére is.
Az irodalomtörténet során az ódát Horacio latin költő, később pedig híres költők egész sora használta: Garcilaso de la Vega, Petrarca, Fray Luis de León vagy Federico García Lorca. A huszadik században Pablo Neruda chilei író új dimenzióval művelte ezt a műfajt, mivel az ódákat a legegyszerűbb és legközelebbi dolgoknak szentelik ("Element Odes" című művében a hagymát, bort vagy Valparaiso városát emelte).
Örömóda
Már említettük, hogy eredetileg az ódát zene kísérte. Ez a fúzió ismét a 18. században következett be, amikor Beethoven zenei formát adott Schiller német költő "Öröm Óda" -jának. Ez a zene a 9. szimfónia néven ismert, és az Európai Unió hivatalos himnusza.
Bár a zenei szimfónia a legismertebb és legnépszerűbb, nem szabad megfeledkezni arról, hogy eredete és inspirációja Schiller ódájában rejlik. Ebben a versben a szabadság mint örömhöz vezető út emelkedik fel. A francia forradalom történelmi kontextusában íródott, egy olyan eseményről, amely nagyon szuggesztív volt egy olyan romantikus költő számára, mint Schiller.
