a zsigeri definíciója
A „zsigeri” szó használatakor minősítő melléknévként használják annak jelzésére, hogy egy dolog, attitűd vagy kifejezésmód nagyon intim, nagyon szenvedélyes vagy nagyon intenzív. Minden, ami zsigeri tényezőnek számít, valami nagyon érzett lesz, tele érzelmekkel (pozitív és negatív egyaránt), bizonyos értelemben inkább az impulzív és ösztönös, mintsem az ésszerűséghez kapcsolódik, amelyet az ember bizonyos helyzetekben elérhet.
Ahogy a szó mondja, amikor a zsigeri kifejezést használjuk, önmagunk kifejezésének módjára utalunk, amely belülről származik, vagyis a zsigereinkből származik (azok a szervek, amelyek a test kellős közepén helyezkednek el, például a belek, belek). Az az elképzelés, hogy van valami, ami mélyen bennünk keletkezik, és amelyet előhoznak, akkor azt az érzést kelti, hogy valami természetes, nem racionalizált dolog, amely impulzuson keresztül jelenik meg, és amely nem mindig méri a generálható következményeket.
Nyilvánvaló, hogy a társadalmi és viselkedési minták gyakran azt jelentik, hogy az emberek valóban nem az érzéseik szerint cselekszenek. Ezeknek az érzéseknek, érzéseknek és gondolatoknak az önkéntes és önkéntelen visszaszorítása teszi mindannyiunkat együttélhetővé. Bizonyos helyzetek azonban, amelyek erőszakot, konfliktusokat, gyötrelmet, félelmet vagy akár örömet okozhatnak bőséges mennyiségben, pontosan azok, amelyek zsigeri hozzáállást vagy reakciót váltanak ki számunkra, anélkül, hogy mérnénk a kifejezés módját, vagy esetleg éppen azért tennénk bizonyos típusú reakciókat váltanak ki azokban, akik tanúi vagyunk tettünknek.
Ebben az értelemben a művészetnek sok szempontból nagyobb kapcsolata van a zsigeri formákkal, mivel mindig sokkal szívből fakadóbb és kevésbé racionális módon fejezi ki az emberi lényeket. Így a művészeket néha gondtalan embereknek tekintik, akiket nem nyomnak el a társadalmi irányelvek, és akik kibocsátják lényükből mindazokat az érzéseket és érzéseket, amelyek a belükben születnek, és amelyeket nem tudnak elhallgatni.