az elektronegativitás meghatározása
Elektronegativitás ez alapvetően a mérés, amely megmutatja egy atom azon képességét, hogy vonzza magához az elektronokat, amelyek megfelelnek egy másik atomnak, ha mindkettő kémiai kötést alkot. Ez a kötés egy tipikus kémiai folyamat, amely felelős az atomok, ionok és molekulák közötti kölcsönhatásokért.
Érdemes megemlíteni, hogy minél nagyobb az atom, annál nagyobb a kapacitás az elektronok vonzására, miközben ez a vonzerő-képesség két kérdéshez kapcsolódik, például: ionizációs potenciáljához és elektro-affinitásához.
Az elektronegativitás-mérés ismerete nagyon fontos, amikor meg kell tudni a kötés típusát, amelyet két atom kombinációjuk után generál, vagyis sokkal könnyebben megjósolható.
Az azonos osztálynak megfelelő és azonos elektronegativitású atomok közötti kötések apolárisak lesznek. Tehát, minél nagyobb a különbség az elektronegativitásban két atom között, annál nagyobb az elektronsűrűség az atom közelében, amely elektronegatívabb.
Most érdemes megemlíteni, hogy amikor a két atom közötti elektronegativitásbeli különbség fontos, akkor teljes elektrontranszfer lesz, és kialakul az úgynevezett ionos faj.
A fémek adott esetben, mivel alacsony az elektronegativitásuk, pozitív ionokat képeznek, míg a nemfémes elemek alacsonyabb elektronegativitásúak, és negatív ionok keletkeznek.
Két skála van, Pauling és Mulliken, az atomok különböző elektronegativitási értékeinek osztályozásához.
Az elsőben a leginkább elektronegatív elem jelenik meg a fluor, amelynek értéke 4,0, míg a legkevésbé elektron-negatív a francium, csak 0,7. Az amerikai Linus carl Ő volt az egyik első kvantumkémikus, és 1954-ben elismerték hatalmas hozzájárulását, megkülönböztetve őt a kémiai Nobel-díjjal.
A Mulliken skálán a neon értéke 4,60, míg a rubídium 0,99. Robert Sanderson Mulliken Emellett kiemelkedő amerikai vegyész volt, aki nemcsak a kutatásban, hanem a szakemberek képzésében is fejlődött. 1966-ban megkapta a kémia Nobel-díját.
