kotta meghatározása
A hangjegy úgy értelmezhető, mint a hang és a zene legalapvetőbb és leglényegesebb eleme. A hangjegy az az elem, amelyből a különböző dallamok és harmóniák összeállnak, mivel mindegyikük egy sajátos és oszthatatlan hangot képvisel, amely másokkal együtt összetettebb és tartósabb hangzást hoz létre. A kották absztrakt elemek, de szimbolikusan vannak ábrázolva a rácsokon, hogy a zenészek olvashassák és értelmezhessék őket.
A kottákat sokan egyenértékűnek tartják az atomokkal, az anyag alapvető és oszthatatlan egységeivel. Ugyanez történik a hangjegyekkel is, mivel ezek teszik lehetővé a bonyolultabb és tartósabb hangrendszerek összeállítását. A jegyzetek önmagukban nem léteznek, mint az atomok, hanem azok az értelmezések, amelyeket az emberek adnak a körülöttünk lévő világ különböző hangjairól. A kották hét: Do - Re - Mi - Fa - Sol - La - Si. Ezt zenei skálának nevezik, és ez képviseli, csakúgy, mint egy skálát, a személyzet. Ezeknek a hangjegyeknek a kombinációja a többi kísérő elem összegével vagy az egyes változatokkal teszi lehetővé a különböző típusú zenék összeállítását.
Az egyes hangok különféle hangjai és hangjai miatt a zene ugyanolyan változatos és összetett, mint ismert. Ha ehhez hozzáadják a sebességet, a ritmust és más elemeket, akkor különböző zenei ritmusokat kapunk, amelyek teljesen különböznek egymástól és amelyeket nagyon különböző módon játszanak. A hangjegyek egyik legfontosabb jellemzője, hogy ezeket mindig harmonikus módon kell kombinálni, hogy a kapott hang kellemes legyen az emberi fül számára, hogy ne hangolódjon ki vagy ne hangozzon agresszíven, olyan körülmények, amelyek akkor fordulhatnak elő, amikor a jegyzetek nincsenek megfelelően kombinálva.
