a világi definíció
A világi kifejezést minősítő melléknévként használják annak a társadalomnak mindazon jelenségei vagy elemei megjelölésére, amelyekben a vallás már nincs jelen, vagy azért, mert kizárták ebből a szférából, vagy mert soha nem volt. A társadalmi élet különféle területeinek szekularizációja különösen az 1789-es francia forradalom után kezdődött, ekkor a katolikus vallás elvesztette hatalmát a politikai és társadalmi szférában.
A szekularizáció vagy a szekularizáció fogalma mindig kapcsolódik egy modernizációs folyamathoz, amelyen keresztül a társadalom áthalad, mivel magában foglalja az átalakulást a vallási struktúrákból (vagyis egy bizonyos absztrakt vagy mágikus szintről) tudományos és racionális struktúrákká, a tapasztalatok alapján, valójában. A szekularizáció, mint folyamat, megtalálható a társadalom különböző területein: például amikor a kormányzási formát már nem a vallás határozza meg, vagy nem vezérli a vallás, ez történhet az oktatással vagy akár mindennapi kérdésekkel is, például azzal, hogyan kell öltözködni vagy cselekedni bizonyos helyzetek.
A világi gondolat ezen felül mindig nem az immateriális isteniségnek, hanem az egyénnek, az embernek, mint a különféle társadalmi és történelmi jelenségek meghatározó és meghatározó elemének ad elsőbbséget. Ez a folyamat különösen akkor vált világossá, amikor a nyugati nemzetállamok megszűntek a vallás vagy az egyház irányításában. A 18. század végétől és a mai napig a nyugati vagy nyugatiasodott országokban világi társadalmi rendszerek alakultak ki, amelyekben például az oktatás már nem az Egyháztól, hanem magától az államtól függ. A kultúra nem központilag vallásos, ha nem is világi és mindenki számára nyilvános, függetlenül az egyes egyének vallási meggyőződésétől. A közigazgatási vagy polgári elemek is átkerülnek az állam hatalmába, különös tekintettel a házasságokra, válásokra, születésekre, halálokra stb.
