az elnyelés definíciója

A fagocitóz kifejezés egy olyan kifejezés, amelyet főleg a biológiában használnak annak a jelenségnek a megjelölésére, amely révén egy sejt fagocitái vagy asszimilálják egy másik típusú sejtet vagy elemet annak elfogyasztására vagy elpusztítására. A fagocitálás a biológiában teljesen normális folyamat, de a kifejezést néha metaforaként is használhatjuk olyan jelenségekre, amelyekben két egyenlőtlen rész szembesül, az egyiket megtámadja a másik, és addig fogyasztja, amíg meg nem pusztul. Ebben az értelemben néha azt mondják, hogy az egyik személy elnyeli a másikat, ha annyira elfogyasztja őket, hogy kimeríti vagy teljesen átalakítja őket.

A fagocitózis vagy a fagocitózis olyan cselekmény, amely különböző típusú sejtek vagy elemek között alakul ki, és alapvetően feltételezi, hogy a sejt a citoplazmatikus membránjával (azzal, amelyik érintkezik a külsővel) körülveszi a másik, általában kisebb és gyengébb elemet, hogy elfogyasztani, megsemmisíteni vagy átalakítani. A leggyengébb sejt vagy annak az elemnek a megváltozása vagy megsemmisülése, amely általában egy antitest, amelyet az organizmusoknak el kell pusztítaniuk, a sejt belsejében következik be, így a fagocitózisba annak belső elemei lépnek. Abban az esetben, ha a fagocitázott elem nem pusztul el, hanem egyszerűen átalakul, a sejt új fiziológiai struktúrájával visszaküldi azt a külsejére.

A fagocitózis, mint mondták, a biológia általános eleme, és mindennél többet kell tennie egyes, ezt a folyamatot végrehajtó sejtek feladataival annak érdekében, hogy törölje vagy megszüntesse azokat az elemeket, amelyek károsak vagy veszélyesek az egészségre. Ez a cselekvés jellemzi az immunrendszert, de a veszélyes testek gyakran túl összetettek vagy nagyok, és a test sejtjei nem képesek elnyelni őket megfelelően.