a dogmatika meghatározása
A koncepció dogmatikus Nyelvünkben akkor használják, ha valamiről vagy valakiről azt akarja mondani, hogy az rugalmatlan, tagadhatatlan, hű a valósághoz, vitathatatlan. Vagyis a dogmatika igaz lesz, és semmilyen szempontból nem ismeri el a kérdezősködést.
Például a fogalmat a tantételt, vallást alkotó és szabályozó alapelvek összessége.
A fogalom hivatkozásra is használatos az a személy, aki a dogmatizmust hirdeti. A dogmatizmus az általánosabb módszer, amellyel nyelvünkben bizonyos doktrínák és előírások elfogadásának hajlandóságát abszolút, korlátozás nélkül és bármilyen típusú kérdezés elfogadása nélkül nevezik.
Ebben az értelemben a dogmatizmus fogalma általában negatív konnotációt talál, ha valaki azt állítja, hogy a doktrínáját érvényesnek és abszolútnak tekintik, és a valóságban hiányzik belőle valódi demonstráció.
És mindenre, ami van saját vagy dogmával kapcsolatos dogmatikusnak fogják nevezni.
A dogmák bizonyos és megkérdőjelezhetetlen állítások, amelyek nem ismerik el, hogy valódiságukat bizonyító teszteknek alávetnék magukat, és amelyeknek rendes feladata az alapítás, egy tudomány vagy egy vallás szerkezetének részeként, például a kereszténység esetében.
Egyébként a keresztény vallás hatalmas mennyiségű vitathatatlan dogmából áll, amelyeket minden hívő abszolút igazságként fogad el, megvédi őket, tiszteli és terjeszti őket.
Kétségtelen, hogy napjainkban a dogma és a dogmatika fogalma különös kapcsolatban áll a teológia kérdésével. Minden vallásnak megvannak a maga dogmái, és ők azok, amelyek pontosan megkülönböztetik őket, és alapvető értéket adnak nekik.
A katolikus vallásban az egyik legrelevánsabb dogmaként említhetjük azt a tényt, hogy Isten apa, fia és szent szellem, amelyet népszerûen a Szentháromság misztériumának is neveznek.
A zsidóság egyik transzcendentális dogmájaként azt tartja, hogy ők azok az emberek, akiket Isten kiválasztott hitük megalapozására.
A hinduizmus és a buddhizmus a maguk részéről megosztja a karma dogmáját, amely azt feltételezi, hogy mindegyiket a jelenben feltételezi az, amit előző életében tettek.
