bemondó meghatározása
A bemondó kifejezés annak a személynek a neve, aki elkötelezett az emberek, helyzetek, hirdetések, események tömegtájékoztatási eszközökben, például rádióban, televízióban vagy akár nyilvános műsorokban történő bemutatása és bejelentése iránt. A karrier feletti hang sok országban hivatalos karrier, bár az is előfordul, mint sok minden esetében a szórakoztató világban, hogy sok ember gyakorolja úgy, hogy nincs címe, vagy nem készül fel rá teljes mértékben.
Bár egyszerű tevékenységnek tűnhet, a bemondó feladata sok előkészületet és odaadást igényel, különösen a hang, az időzítés, a csend és a hang kezelése terén.
A bemondó szó latinból származik, és szó szerint a beszélőt jelenti. Ebben az értelemben több származtatott szó létezik, például beszélgetőpartner, beszélő vagy hasbeszélő.
Gyakran előfordul, hogy számos televíziós műsorban, minden rádióműsorban és számos nyilvános eseményen találnak beharangozót, ahol a műsorvezetők is bemondók. A beharangozó egyik legismertebb jellemzője a nagyon sajátos hangregiszter használata, kitűnő dikcióval, basszus hangokkal és sok lehetőséggel, hogy minden szót más módon emelhessen ki, hangsúlyozzon ki vagy tegyen szembetűnővé. Gyakori azonban, hogy sok programban másodlagos szerepet töltenek be, mivel általában nem látják őket, és rejtve vagy kamera nélkül maradnak.
A rádiós szakember
Ezt a szakmai tevékenységet általában újságíró végzi. A rádióban a bemondónak híreket kell olvasnia, moderálnia kell a vitákat vagy interjúkat kell készítenie mindenféle szereplővel. Hangja és nyelvtudása a fő munkaeszköze. Aki ezt a tevékenységet folytatja, folyékonyan kell olvasnia, mintha természetesen mondana valamit.
Célszerű, hogy ennek a szakembernek szuggesztív hangja és világos dikciója legyen. Ami a nyelvet illeti, a legtöbb esetben a nyelv szabványos formáját használják, és nem használnak szleng, vulgáris vagy köznyelvi kifejezéseket. Munkájának elvégzéséhez a bemondó általában egy szkriptet használ, amelyben a program különböző szakaszai vannak feltüntetve.
Televíziós hang
Ebben a kommunikációs közegben a rádió összes jellemzője alkalmazható. Mivel azonban vizuális közegről van szó, szükséges, hogy a bemondó jó képet kapjon a kamerák előtt.
A televízióban a bemondó szó használata nem gyakori, mivel a műsorvezető kifejezést inkább használják.
A sport bemondói a műsor részét képezik
A sport látványosság, és erről beszélni nagyon kényelmes, ha a bemondó szenvedélyes elemet épít be az elbeszélésébe. A szakemberek nem korlátozódnak arra, hogy szenvtelenül és objektíven leírják a történteket, hanem igyekeznek lendületesen és energikusan felpezsdíteni a műsort.
A sportbemondóknak ügyesnek kell lenniük értékeléseikben, eredetinek kell lenniük a darabok leírásában, és gyorsaknak kell elemezniük egy játék vagy sportesemény készletét. Ezek a tulajdonságok különös jelentőséggel bírnak a rádióban, mivel a hallgatónak a bemondó szavain keresztül kell látnia a sportfegyelmet.
A futball világában ezek a szakemberek érzelmi intenzitással teli felkiáltásokhoz és sikolyokhoz folyamodnak, és egy egyszerű cél energiával és vitalizmussal teli goooooolsá válhat.
Mivel minden beszélő kezeli egy adott hangregisztert és kifejezésmódjukat, könnyű megkülönböztetni őket, miután meghallgatták őket egy ideig. A bemondók nagyon fontosak a programok és események bemutatásakor, valamint olyan kérdésekben, mint a hirdetések, a jelenségek, amelyekre gyakran hívják őket, mert sokkal nagyobb kapacitással bírják felhívni a nyilvánosság figyelmét. A bemondóknak az is lehet a feladata, hogy élőben fordítsanak egyik nyelvről a másikra, és ugyanazokat az ötleteket közöljék.
