a demokratikus köztársaság meghatározása
A szócikk koncepciója két különböző kifejezésből áll. A köztársaság gondolata a res publica szóból származik, amely latinul a nyilvánosságot jelenti, vagyis az állam szervezetét, amely minden egyént érint.
Ebben az értelemben a Római Köztársaság mint államszervezési forma azért született, hogy elkerülje az egyén esetleges visszaélését, akinek minden hatalma a kezében volt. Ugyanakkor a köztársaság gondolata a kormányzás egy másik formájával, a monarchiával szemben érthetõ meg. Másrészt a demokrácia görög eredetű szó, és a demokratikus az emberek hatalma. E terminológiai pontosításból kiindulva már lehetséges a demokratikus köztársaság főbb jellemzőinek, mint általános fogalomnak a részletezése.
A demokratikus köztársaságok néhány jellemzője
Valamennyi országnak, amely erre a kormányzási formára támaszkodik, elméletileg az a célja, hogy a hatalom ne legyen diktatórikus vagy despotikus.
Az egyik lényeges mechanizmus a hatalom szétválasztása. Ez azt jelenti, hogy az állam három hatalma független. Így a végrehajtó hatalmat egy nemzet kormánya birtokolja, és legfelsõbb képviselõje az államfõ. A törvényhozó hatalom arra utal, hogy kinek van törvényhozási hatalma, vagyis az állampolgárok képviselőinek. Az igazságszolgáltatási hatalom az igazságszolgáltatás birtokában van (a bíróságok tagjai, akiknek a másik két hatalom által kihirdetett törvényeket kell alkalmazniuk).
A polgárok részvételének mechanizmusai (például rendszeres szavazás útján) minden demokratikus köztársaság alapvető elemei.
Általában minden demokratikus köztársaságot egy alkotmány irányít, amely meghatározza az általános jogi keretet. A többség érdeke vagy az általános érdek szintén egy másik elve ennek a kormányzati formának.
Kelet-Európa demokratikus köztársaságai
A második világháború végén kelet-európai államok sora szerveződött a szovjet hatalom alá tartozó demokratikus köztársaságok (más néven népi demokráciák) felekezetében. Közülük ki kell emelnünk a Német Demokratikus Köztársaságot, a Lengyel Népköztársaságot vagy Magyarországét. Ezeknek a nemzeteknek a rendszere olyan kormányzati rendszert vezetett be, amelynek nem sok köze volt a demokráciához. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy mindegyikükben egyetlen párt volt, nem volt véleménynyilvánítási szabadság, és olyan általános elnyomási rendszert vezettek be, amely radikálisan eltér a demokrácia eszméjétől.
Megállapításként megerősíthetjük, hogy a demokratikus köztársaság felekezetének kettős aspektusa van: mit jelent elméletileg a politika összefüggésében, és ugyanakkor mit jelent a gyakorlatban egyes esetekben. Végül emlékeztetni kell arra, hogy ma vannak olyan nemzetek, amelyek hivatalos neve a Demokratikus Köztársaság (például Észak-Korea vagy Kongó).
Fotó: iStock - loca4motion
