az estrada tan definíciója
A mexikói politika történetében az úgynevezett Estrada doktrína mérföldkőnek számít, és ez pedig a nemzetközi jog mércéje.
A történelmi összefüggések
1913-ban Mexikó a forradalmi folyamat közepén volt, és a hatalom megragadása nagymértékben függött az Egyesült Államok lehetséges politikai támogatásától, amely ország nemcsak természetes szomszédja, hanem abban az időben is a legtöbb hatalmas ország a bolygón.
Forradalmi körülmények között a nemzet elnökét és alelnökét letartóztatták, és végül az Egyesült Államok nyomására öngyilkosságot követtek el. Ennek a körülménynek a figyelembevételével intézkedést kellett elfogadni a nemzeti szuverenitás védelme érdekében, mivel féltek az északi szomszéd beleszólási beavatkozásától.
1917-ben Mexikónak új alkotmánya volt, és a forradalom utáni szakasz közepén van, de még mindig volt egy politikai pezsgés. Ebben a helyzetben elengedhetetlen volt, hogy a nemzet egyértelmű nemzetközi elismerést és zökkenőmentes politikai függetlenséget kapjon.
Az Estrada doktrína a be nem avatkozás elvén és a népek nemzeti szuverenitásának tiszteletben tartásán alapul.
Gerardo Estrada, a külkapcsolatok titkára 1930-ban bemutatta a nevét viselő tantételnyilatkozatot. Alapvető hozzájárulása a következő: egyetlen kormány sem követeli meg más nemzetek elismerését saját szuverenitásának elsajátításához. Ez a megközelítés feltételezi a nemzet kormányának ügyeibe történő bármilyen külföldi beavatkozás kifejezett elutasítását.
A legtöbb történész egyetért abban, hogy ez a doktrína az Egyesült Államok nemzetközi politikájának elutasításán alapul, amely már elősegítette néhány külföldi kormány elismerését, különösen azokat, amelyek forradalmi folyamatokból vagy katonai puccsokból eredtek.
Az Estrada doktrína két külpolitikai nézetre adott válaszként jelent meg: a Tobar doktrínára és a Monroe doktrínára
Az első szerint az amerikai kontinens nemzeteinek el kell utasítaniuk minden olyan kormány elismerését, amely forradalmi folyamatból jött létre, ezért a Tobar-doktrina a közvetett intervencionizmus álláspontját védi. A Monroe-doktrina elősegíti az európai nemzetek beavatkozását az amerikai kontinensen, másrészt megerősíti az Egyesült Államok kiváltságos helyzetét az amerikai nemzetek többi részével szemben.
Az Estrada doktrína mindkettőt ellenzi, és ezzel tisztelettudó magatartást terjesztenek elő Mexikó és bármely más nemzet belügyeivel kapcsolatban.
Fotók: Fotolia - Harvepino / Joy
