táj meghatározása

A táj szót alapvetően mindazok leírására használják, amelyek a láthatáron látható elemek halmazát alkotják. Normális esetben a táj fogalma a természeti elemek jelenlétével függ össze (és ez így van, mivel a kifejezés etimológiája a föld gondolatához vezet minket), de a táj kétségtelenül a város, a város képe lehet központ vagy sokféle tér, ahol a természet nem feltétlenül dominál. A táj nemcsak kép, hanem főleg az a közeg, amelyben végtelen jelenségek fejlődnek ki, amelyek megfigyelőként lehetővé teszik számunkra, hogy ezt a látomást megszerezzük. Ebben az értelemben minden táj egyedi és megismételhetetlen.

A táj fogalma mindig két rész létezését vonja maga után: a megfigyeltet (a tájat magát) és azt, amelyik megfigyel, és ami valami létezőt visz vissza az adott képhez. A táj nagyon változatos lehet számtalan elem vagy helyzet függvényében, például attól az évszaktól, amelyben megfigyeljük, az azt alkotó elemektől, vagy akár a környéket megfigyelő sajátos helyétől, attól a nézőponttól, amely kétségtelenül szubjektív, és teljesen egyedi és más értelmet adhat ugyanannak a helynek.

A táj szintén szorosan kapcsolódik a reprezentáció és már nem csak a megfigyelés eszméjéhez. Ebben az értelemben a táj (vagy a tereprendezés) művészi ábrázolása az egyik legalapvetőbb és legérdekesebb művészeti mód, különösen a plasztikai művészeteknél. Olyannyira, hogy minden szerző nagyon különleges és sajátos módon képes ábrázolni egy tájat, amelyet egy másik szerző teljesen más módon ábrázolt.

Itt fontos rámutatni arra, hogy a tájat soha nem szabad statikus valóságként (a táj grafikus ábrázolásából előállítható ötletként) értelmezni, ha nem valóságként, állandó változásban és evolúcióban. Ez nemcsak a külső erőknek (például az ember cselekvése), hanem az azt alkotó elemek belső erőinek is köszönhető.


$config[zx-auto] not found$config[zx-overlay] not found