Neo-behaviorizmus - definíció, fogalom és mi ez
A biheiviorizmus alapgondolaton alapszik: az A inger B választ vált ki, és az interakciót magyarázó mechanizmus kondicionáló. Ezt a megközelítést 1930-tól kezdve árnyalták és egészítették ki olyan új magatartási pszichológusok elképzeléseivel, mint Skinner, Thorndike és Hull. A neo-behavioristák azzal érvelnek, hogy az inger, a válasz és a kondicionálás változói nem elegendőek a viselkedés megértéséhez, ezért meg kell érteni az embert érintő mentális folyamatokat is.
A biheiviorizmus a 20. század elején kezdődött pszichológiai folyamat, amelynek legmagasabb képviselője J. B Watson volt.
A behaviorizmus alaptengelyei a következők: a pszichológia tanulmányozásának tárgya a megfigyelhető viselkedés, a követendő módszer pedig a kísérleti megfigyelés. Ily módon a biheiviorista megközelítés szakított a korábbi hagyománnyal, amelyben a tudatállapotokat elemezték, és az önvizsgálat volt az elemzés alapvető módszere.
A neo-behaviorizmus alapvető aspektusai
A tanulmány fő célja a tanulás, és ennek az áramlatnak a célja a tanulás általános elméleti keretének létrehozása.
Analógia van az emberi elme és a számítógép között. Ebből a hasonlóságból mint modellből kiindulva a neobehavioristák elmagyarázzák, hogy mi történik az elmében, amikor egy bizonyos tevékenységet végeznek. Ez azt jelenti, hogy az egyént nem lehet egyszerű információ be- és kimeneti szervezetként felfogni, de elemezni kell a viselkedésükbe beavatkozó mentális folyamatokat.
Meg kell jegyezni, hogy a mentális folyamatok nem megfigyelhetők, de szerepet játszanak az emberi viselkedésben, ahogy az elvárásokkal vagy a kognitív térképekkel történik.
A neo-behaviorizmus olyan kérdésekre összpontosított, mint az empátia, a motiváció és az észlelés
Ami a tanulást illeti, ennek a pillanatnak a pszichológusai relevanciát tulajdonítanak a tanulási folyamatba beavatkozó szempontoknak, például a nyelv vagy az érzelmek.
A neo-biheiviorizmus hangsúlyozza a környezet szerepét a tanulási folyamatban és a viselkedés ellenőrzésének módszereinek fontosságát. Ily módon a környezet megerősítő mechanizmusként hat az egyénre, pozitív és negatív értelemben egyaránt. Következésképpen, ha az erősítéseket egy adott környezetben módosítják, lehetővé válik az emberi viselkedés változásának kiváltása.
Az egyén személyisége három összefüggő paraméter eredménye: a személyes és társadalmi környezet, amelyben él, a kapott megerősítések és az általa létrehozott mentális folyamatok.
Fotók: iStock - Enis Aksoy / Nastia11
