tilde meghatározása

Az a jel vagy szimbólum, amelyet írásban használnak a szavak kiemelésének jelölésére abban az esetben, ha esdrújulák vagy hegyesek (vagyis az első szótagban ékezetesek, ha a szónak háromnál több szótagja van, vagy amelyek az utolsónál hangsúlyosak) szótag). A súlyos szavak (azok, amelyeket az első szótag hangsúlyoz, ha ez két vagy három szótagú szó, vagy köztes szótag, ha háromnál több szótagú), általában nem tartalmaznak kiejtést.

A tilde fogalma kissé összetett, ha figyelembe vesszük, hogy gyakran összekeverik az akcentus fogalmával. Fontos itt megjegyezni, hogy minden szónak ékezete van. Az akcentus az az intonáció vagy erő, amelyet a szó egy részének, pontosabban egy szótagnak adnak, amikor kimondják. A tilde azonban nem teljesen ugyanaz. A tilde nem más, mint néhány akcentus grafikus ábrázolása, nem mindegyik.

A tilde funkciója pontosan az, hogy írásban jelölje meg, hol van a szó hangsúlyozása azoknál a szavaknál, amelyek hangsúlyos akcentussal rendelkeznek, és amelyek kiejtésében nagyobb hangsúlyt kell fektetni. A tilde mindig olyan vonalként jelenik meg, amely átlósan helyezkedik el a hangsúlyos szótag betűje felett.

Az egyes nyelvek szerint az akcentusnak több formája lehet. Míg például az angolnak nincs semmiféle akcentusa, addig más nyelvek, például a spanyol. Például a francia esetében nem csak ugyanazt a spanyol akcentust (más néven akut akcentust) találjuk, hanem a súlyos akcentust (ugyanazt a hangsúlyt, de a másik oldalra hajlót) és a körkörös hangsúlyt, a két akcentus egyesülése.