a megbocsátás meghatározása
A megbocsátás az a cselekvés, amelynek során elnézést kérünk valakitől a hibáinkért, vagy beismerjük a másik hibáját, és elfogadjuk a megbocsátás iránti kérelmüket. 
A kommunikációban kapcsolat van a feladó és a fogadó között, és megbocsátás esetén kérhető vagy elfogadható.
Gyakran előfordul, hogy hibákat követünk el viselkedésünkben, amelyek bosszúságokat vagy sértéseket okoznak más embereknek. Ha tudatában vagyunk az okozott kárnak, erkölcsi kötelezettségünk van a megbocsátás kérésére. Ez egy olyan kérés, amelyet arra kérnek, hogy megpróbálja orvosolni az okozott kárt. Ezekben az esetekben azt mondjuk, hogy bocsásson meg, vagy kérem a megbocsátását, abban a reményben, hogy elfogadják, ezzel helyreállítva a két ember kapcsolatát.
Ellenkező esetben, ha megsértődünk, akkor a másik kérheti megbocsátásunkat, és elfogadjuk vagy sem. Bármelyik irányban is, a megbocsátás a bűnbánatot fejezi ki.
A megbocsátás magas etikai érzékkel jár, akár megbocsátunk, akár megbocsátunk nekünk. Ha a megbocsátás őszinte, az azt jelenti, hogy a kényelmetlenséget okozó bűncselekményt vagy cselekedetet meg akarják szüntetni. Olyan lenne, mint egy szóbeli paktum két egyén között.
Vallási értelemben a megbocsátás ünnepélyesebb értelmet nyer. Valójában a katolikus vallásban a pap a bűnvallás során megbocsátja a hívőt, amely az egyik fő szentség, a házasság, a keresztség és mások mellett.
Más vallásokban előfordul a megbocsátás jelensége is, bár más értelemben. Példa erre a buddhista vallás, egy olyan meggyőződés, amely úgy véli, hogy meg kell szüntetnünk a negatív gondolatokat. Ennek elérése érdekében a megbocsátás nagyon hasznos mechanizmus, mivel ez kiküszöböli azt a belső kellemetlenséget, amely egy elkövetett bűncselekmény következménye lehet.
A megbocsátás jelentése a hétköznapi életben, a vallási szférában és politikai értelemben is érvényes. Amikor egy kormány meghozza a döntést a politikai foglyok börtönbõl való szabadon bocsátásáról (amint ez a spanyolországi frankói diktatúra után történt), amnesztiát ad nekik, ami egyet jelent a megbocsátással. Valami hasonló történik a végpont-törvényekkel, amelyekben a kormány dönt
a probléma megszüntetése érdekében elkövetett bizonyos bűncselekmények felmentése.
A népnyelvben nagy számban fordulnak elő megbocsátással kapcsolatos kifejezések: megbocsátok, de nem felejtem el, tudnod kell, hogyan kell megbocsátani stb. Ezek a kifejezések azt jelzik, hogy a megbocsátás univerzális mechanizmus, és jellemző valami az emberi lényre, az ősi vagy kortárs világra, a keleti vagy a nyugati kultúrára.
