összehasonlítás definíciója

Az összehasonlítást beszéd- vagy írási erőforrásként definiálhatjuk, amelyet arra használunk, hogy megállapítsuk azokat az elemeket, amelyekből az objektumok, emberek vagy helyzetek hasonlóak.

Az összehasonlítás különböző terekben és különböző helyzetek vonatkozásában történhet, és mindig azt jelenti, hogy két vagy több dolog megosztja egyes elemeit, így hasonlóvá vagy hasonlóvá válnak egymáshoz. A szóösszehasonlítás összefügg a „páros” kifejezésével és azzal, hogy ezeket az elemeket többé-kevésbé párok elé helyezzük annak érdekében, hogy egyenlővé tegyük őket és ugyanazon szempontból elemezzük őket.

Mindig két lehetőségnek kell lennie az összehasonlításhoz

Az összehasonlítás olyan szerkezet, amely mindig két összehasonlítható vagy összehasonlítható tárgy, ember, helyzet vagy elem jelenlétét igényli. Nyilvánvaló, hogy nem lehet összehasonlítani, ha egyetlen személy vagy egyetlen tárgy van, és nincs semmi, amivel összehasonlíthatnánk vagy egyenlővé tehetnénk. Ez az összehasonlítás abból indul ki, hogy hasonló elemeket fedeztek fel mindkét fél között, amelyek megkülönböztetik őket, másoktól. Például az egyik ország összehasonlítja önmagát a másikkal, ha ugyanolyan módon járnak el, amikor egy bizonyos jelenséggel szembesülnek.

Összehasonlítás történhet azonban olyan elemek, emberek vagy helyzetek között is, amelyek nem hasonlítanak egymásra. Ebben az esetben az összehasonlítás azoknak a tulajdonságoknak vagy tulajdonságoknak a felsorolására szolgál, amelyek a két fél közötti többé-kevésbé eltérő megerősítés után megjelölik, hogy ez a két dolog hasonló-e vagy sem. Például ez akkor történik, amikor két, különböző helyzetben lévő egyén viselkedését hasonlítják össze: a differenciált válasz, amelyet mindegyikük ad, különbözővé teszi őket, de az összehasonlítás fogalmán alapszik.

Hogyan lehet összehasonlítani?

Az összehasonlítás elvégzéséhez mindig elengedhetetlen, hogy mindkét elemet, embert, tárgyat vagy helyzetet hasonló elemzési paraméterek alá helyezzük. Ez azt jelenti, hogy nem lehet összehasonlítani két különböző helyzetben lévő embert vagy két olyan tárgyat, amelyeknek semmi köze sincs egymáshoz, hacsak nem mindkettőjük számára közös térben és időben találhatók.

Mélyítse tudását valamiről

Az emberek folyamatosan, tudatosan és tudattalanul hasonlítják össze a dolgokat és az embereket, és ez azért van így, mert alapvetően az összehasonlítás olyan cselekvés, amely lehetővé teszi számunkra a valóság, a helyzet állapotának megértését. Gondoljunk arra, hogy valami ismeretlenbe ütközünk, az elménk azonnal keresi a kapcsolati pontot valami mással, amelyről már ismert, hogy képes legyen kibontani azt, ami ismeretlennek tűnik számunkra.

Vagy akkor is, amikor olyan dolgokról beszélünk, amelyeket ismerünk, általában más entitásokkal vagy fajokkal való összehasonlítást alkalmazzuk, hogy meg tudjuk számolni vagy figyelembe vegyük a hasonlóságokat, még akkor is, ha nem ugyanazon fajok. Például, amikor egy személy ravaszságával, letaglózásával és az őt körülvevő dolgok nagyon konkrét módon történő értékelésével tűnik ki, akkor általában azt mondjuk, hogy hiúz. A hiúzok egy emlősfajta, amelyet pontosan megkülönböztetnek azáltal, hogy nagyon-nagyon átható látványuk van, amely lehetővé teszi számukra, hogy nagy távolságban is láthassanak.

Pontosan ez a fajta összehasonlítás az állatok és az emberek tulajdonságai között nagyon gyakori, és segít megmagyarázni bizonyos helyzeteket.

Ami pedig a kommunikációt és a nyelvet illeti, az összehasonlítás is gyakori az úgynevezett szinonimia alapján, amely két vagy több különböző szó jelentéseinek egybeeséséből áll, amelyek hasonló hivatkozással rendelkeznek, de amelyek nem teljesen azonosak.

Például, amikor egy személy szimpátiájáról beszélünk, akkor arra a tényre fogunk utalni, hogy kellemes karakterük van másokkal szemben. Eközben a rokonszenv fogalmát helyettesítheti többek között a báj, a kegyelem, a szívélyesség, az angyal fogalma, hogy pontosan ugyanazt fejezze ki, de természetesen más szavakkal.

Tehát az összehasonlítás olyan cselekvés, amely mindig lehetővé teszi számunkra, hogy elmélyítsük ismereteinket valamiről, ami már ismert vagy még ismeretlen, tehát mindenképpen releváns cselekvés.