a szemiotika meghatározása
A szemiotika az a tudomány vagy tudományág, amely érdeklődik az emberek által különböző és meghatározott helyzetekben létrehozott különböző típusú szimbólumok tanulmányozása iránt. Ez a tanulmány azon szimbólumok elemzésén alapul, amelyeket az egyes szimbólumtípusok birtokolhatnak, és hogyan változhat ez a jelentés időben vagy térben.
A szemiotika (vagy más néven szemológia) az antropológia nagyon fontos szakaszának tekinthető, mivel munkája a jelenlegi emberi lény és más idők kultúrájával foglalkozik. A szemiotika kifejezés a görögből származik semeiotikos, ami jelentése „jelértelmező”.
Ez azt jelenti, hogy megpróbálja elmagyarázni, hogy a lények miként használják a jeleket, hogy megértsék a körülvevő világot, és természetesen kommunikálni más emberekkel is, ami minden életben minden bizonnyal fontos.
A jelentés attribútumával kapcsolatos szemiotikát formalizáló tanulmányt tudományos szinten használják, egy olyan kontextusban, amelyben a tudás létrehozásának módja létfontosságúnak bizonyul.
A jel valamire utal, és annak mentális képére utal
A szemiotika szempontjából a jel mindig utal valamire. Eközben ez a jel valami konkrétra fog utalni az ember fejében. Tehát a táblázat szó olyan jel, amely mentálisan utal e rendesen fából készült és étkezésre használt bútor alakjára.
A kultúra egyik legösszetettebb és legérdekesebb eleme a szimbólumok és formák összessége, amelyet az emberek különböző helyzetekhez vagy körülményekhez hoznak létre.
Minden szimbólumkészlet egyfajta eseményre vagy jelenségre vonatkozik, ezért jelentése vagy értelmezése teljesen sajátos és specifikus. A szimbólumok többé-kevésbé önkényes vagy szubjektív ábrázolásai ezeknek a jelenségeknek, és születésük összefügg az emberi igényrel, hogy az ilyen jelenségeket integrálni kell a nyelvbe.
A szemiotikát ezután annak elemzése érdekli, hogy ezek a szimbólumok miért jelenthetnek jelentést egy pillanatban vagy térben, és hogyan változhatnak, vagy maradhatnak az idők során, ha ez így lenne. Ez a kultúra kérdéseivel foglalkozó antropológusok, nyelvszakemberek, régészek és más tudósok feladata. A szemiotika különböző antropológusok és nyelvszakemberek megfigyelései alapján született, akik észrevették, hogy a különböző szimbólumok (nemcsak a grafika, hanem a nyelv, a gondolkodás vagy az érzelmi formák is) különböző terekben ismétlődnek, és mindegyik közösség szerint azonos vagy különböző jelentéssel bírnak.
Az emberek folyamatosan használják a jeleket, és minden érzékelt kérdésnek jelentést tulajdonítanak. Tekintettel erre a jelenlétre, a szemiotikának releváns helye van a tudásfolyamat kezdetén, és például a jel mélységes megközelítését javasolják, amely a tanulmány tárgya.
Ferdinand de Saussure nyelvész alapvető hozzájárulása
A svájci születésű Ferdinand de Saussure nyelvész óriási mértékben hozzájárult a szemiotikához. Tanfolyamokat tartott a nyelvi jelről, és ezt a témát pontosan nyelvi szempontból közelítették meg.
Saussure ellenezte a megjelölés egységes entitásként való tekintését, amelynek eredményeként a nyelvet bizonyos dolgoknak megfelelő szavak listájának tekinti. Azt állítja, hogy a fogalmak megelőzik a jeleket, és ebben az értelemben azt javasolja, hogy a nyelvi egység két elemből álljon, egyrészt egy fogalomból, másrészt annak akusztikus képéből.
A koncepció archiválva marad egy bizonyos nyelvet beszélők fejében, és így az asztal fogalma a következő jellemzőkből álló készletként jelenik meg: bútor, fa, téglalap alakú, négyzet alakú, étkezésre. Eközben az akusztikus kép az a lenyomat, amelyet ez a szó a pszichénkben hagy.
