episztéma meghatározása
Platon az egyik legjobban tanult filozófiatanár az egyetemeken. A görög filozófus egy olyan gondolatot hagyott ránk, amelyben nagyon fontos fogalom van: az episztéma. A platonikus elmélet összefüggésében az episztéma az igazi tudás, a kulcs a dolgok igazságának eléréséhez, vagyis az eszmék lényegéhez.
Platón számára az igazság abban az ötletvilágban található, amely az értelmes világ mintája. Az anyagi környezet látszólagos, változó, romolható és zavaros. Ezt az értelmes világot a doxa, vagy ami ugyanaz a vélemény, ismeri. Nagyon fontos különbség van azonban a vélemény és a doxa között. Platón kockázatot jelent, ha általános következtetéseket von le a látszólagos doxából.
Doxa és Episteme
A filozófus a barlang mítosza révén reflektált erre a kérdésre, amelyben megmutatja, hogy az igazi bölcsesség csak akkor lehetséges, ha az eszmék fényére jut. A doxa két sajátos formát ölel fel: a képzeletet és a hitet.
Platón kritizálja azokat a szofistákat, gondolkodókat, akik nem szoros értelemben filozófusok voltak, hanem a szó retorikusai és tanítói, akiket nem az igazság keresése, hanem a meggyőzés vezérel. Ez egy példa arra, hogy a doxa olyan igazságként akar megvédeni egy tézist, amelynek nincsenek meg a szükséges alapelvei önmagának megvédéséhez.
Platón megerősíti, hogy a test börtön a léleknek. És a lélek a halál után érintkezésbe kerül az ötletvilággal.
Episztéma Arisztotelész szerint
Arisztotelész Platón tanítványa volt, és míg tanára gondolatát az idealizmus jellemezte, a Metafizika szerzőjének gondolata reális volt. Esetében Arisztotelész úgy véli, hogy az episztéma a tudás eszköze a valósághoz való hozzáféréshez a demonstráción keresztül. Vagyis az episztéma összekapcsolódik a tudományos ismeretek lényegével, amelynek célja objektív bizonyítékokból származó adatok nyújtása.
Arisztotelész nagy jelentőséget tulajdonít a tapasztalatok révén megszerzett ismereteknek és az érzékeken keresztül kapott információknak is.
Fotók: iStock - Grygorii Lykhatskyi / utazó1116
