a kolostor meghatározása

A kolostor az egyik legfontosabb vallási épület, mivel egy csendes és nyugodt tér kialakításához kapcsolódik, ahol a lakók vagy a vendégek a napi imádságnak és az istenükkel való kapcsolatnak szentelhetik magukat. A kolostor nevét görögül kapta, amely nyelv „egyetlen ember házát” jelentette, mivel a kolostorokat eleinte egyetlen szerzetes vagy hívő lakta.

A kolostorok ősidők óta léteznek, mivel az ember azért hozta létre őket, hogy biztosítsa az isten iránti tökéletes odaadás és a vele való bensőséges kapcsolat terét. Noha a kolostorok különösen fontosak és gyakoriak voltak a középkor óta Európában, sok más vallás (például a buddhista) hasonló terekkel rendelkezik, ahol azok az egyének, akik ott laknak, szinte kizárólag az emberi lény viszonyának elmélkedésének szentelik istenüket.

A kolostorok általában speciálisan imádságra tervezett és létrehozott környezetekből állnak (olyan terek, amelyeket általában oratóriumnak hívnak, és amelyekben a szóban forgó vallás minden lényeges eleme el van helyezve), valamint egy olyan helyiségek területe, ahol a szerzetesek nyugovóra térnek és magánfeladataik ellátására. A kolostorokban általában vannak közös helyiségek, például ebédlő vagy terasz, ahol a szerzetesek a nap bizonyos időpontjaiban találkoznak.

A középkori kolostorok jelentősége létfontosságú volt a kultúra szempontjából, mivel mindenféle kézirat készült bennük, amely lehetővé tette a vallási gyakorlatok életben tartását, valamint ösztönözte a tudományos kutatásokat, a filozófiát, a metafizikát és más tudományokat. Jelenleg továbbra is léteznek kolostorok azok számára, akik vallási pályának szentelik magukat, és akik ezekre a terekre folyamodnak, hogy gondolataikat Istenre, a vallási gyakorlatokra és azokra az értékekre összpontosítsák, amelyeket a vallás magában foglal.