a modern tánc meghatározása
A tánc a klasszikus képzőművészet egyike. A táncosok mozdulatok és ritmus révén fejezik ki az érzelmeket és az érzéseket. Minden tánc vagy tánc egy adott pillanathoz kapcsolódik. Némelyikük egy rituálé része, más része puszta időtöltés, és a legtöbb esetben a művészi kifejezés ezen formája a szórakoztató világ felé irányul.
Ha táncról beszélünk, akkor ez a tudományág két fő részre oszlik: a klasszikus táncra vagy a balettre vagy a modern táncra.
Ez utóbbi a 20. század elején jelent meg a klasszikus balett hagyományos sémáinak reakciójaként. Általában a modern táncot a mozgásszabadság ihlette.
A modern tánc jellemzői
A táncosok testbeszédét előzetesen nem kell strukturált lépések alá vetni. A modern tánc azonban a klasszikus tánc evolúciójának eredménye.
Az alkalmazott technikák hangsúlyozzák a test természetes mozgásait és hangsúlyozzák a testbeszéd kifejező képességét.
A leggyakrabban használt technikák közül kiemelkedik a Graham és a Horton technika. Az első összehúzódáson és relaxáción alapul, és célja az érzelmek továbbadása a néző számára. A második a táncosok fizikai ellenállásán és a mozdulatok kifejező képességén alapul.
Ennek a műfajnak a nagy népszerűsítője az amerikai táncos és koreográfus, Isadora Duncan (1877-1927)
Művészi megközelítése a következő pontokban foglalható össze:
1) szakítás a hagyományos balettmintákkal,
2) az expresszionizmus és más korabeli avantgárd áramlatok, valamint a klasszikus görög művészet ihlette testmozgások,
3) színpadra állítás a lényeges elemekkel, ezért minimalista,
4) a táncosok elhagyják a sminket és a klasszikus ruházatot,
5) a táncosok testbeszédének nem kell a zenétől függnie,
6) a táncmozdulatoknak ki kell fejezniük az emberi állapot szabadságvágyát (ebben az értelemben Isadora Duncan számára a tánc a nők emancipációjának elérésének eszköze volt).
Ennek a táncosnak a víziója forradalmasította a tánc világát, öröksége pedig a "The dance art és más írások" című könyvében nyilvánvaló.
Fotók: Fotolia - master1305
