az elbűvölés meghatározása
Az elbűvölés olyan szenzációnak vagy állapotnak írható le, amelyben az ember teljesen elcsodálkozik, csodálkozik és érdeklődik egy jelenség, egy másik személy vagy egy részlet iránt. Az elbűvölés gyakran összezavarodhat, vagy megszállottsággá válhat, ha az a csodálat és vonzalom, amelyet az ember a másik iránt érez, vagy valami iránt állandó és irracionális lesz. Egyébként az általános nyelven a lenyűgözés gondolata mindig valami pozitívat képvisel, miközben a rögeszmének már negatív hajlama van.
Az elbűvölés az ember szellemének és lelkének olyan állapota, amely az egyént teljesen és teljes mértékben érdekelté teszi, vonzza vagy fanatizálja egy jelenség (például a foci által) vagy egy személy. Amikor egy ember iránti elbűvölésről beszélünk, ez nem feltétlenül romantikus rajongás, és ez így van akkor, amikor például valakit nagy bölcsességgel elbűvöl egy személy, akit fizikailag, mentálisan vagy érzelmileg egyaránt elérhetetlennek érez. A lenyűgözés gyakori esete lehet egy hallgató és tanára között.
Mindenesetre, amikor elbűvölésről van szó, ennek a fanatizmusnak a szolgálatában mindig sok érzelmi szint található, ezért gyakran nehéz megkülönböztetni a szerelmet és az egyszerű rajongást. Egy elbűvölés esetén abbahagytunk valami logikus dolgot, és pusztán érzelmi lelkiállapotokról kezdtünk beszélni.
Mint mondtuk, a lenyűgözés könnyen megszállottsággá válhat, és ez akkor történik, amikor a fanatizmus és az ez által okozott állandó megszállottság érzése miatt az ember nem tud normális életet élni. A megszállottság negatív lehet, mivel feltételezi, hogy az illető sértheti önmagát vagy másokat, ha nem azt szerzi, amit megszállottja. A lenyűgöző állapotban ez nem mindig így van.
Gyakran nehéz elbűvölni az elbűvölést, és ez elsősorban a személy jellegétől függ, ami azt jelenti, hogy a függőbb és birtoklóbb személyiségűek könnyebben el tudják alakítani valamilyen elbűvölésüket vagy esetleges megszállottságukat, míg az ésszerűbbek elkerülhetik könnyebben.
