leánykori definíció
A leánykori szóval azokat a fiatal nőket jelölik, akik nem veszítették el tisztaságukat, vagyis szüzek maradnak és még nem házasodtak össze. Ezzel a kifejezéssel a középkorban fiatal nőket hívtak, akik később annak ellenére is használhatatlanná váltak, hogy az ilyen típusú nők továbbra is léteznek. A leányok a középkori idők számos történetében és legendájában is tipikus történelmi karakterek, amelyekben mindig fontos szerepet játszottak a szerelemben és a romantikus történetekben.
A leánykori kifejezést különösen olyan fiatal nők jelölésére használják, akik szüzek maradnak. Normális esetben a középkorban a királyi vagy fontos családokhoz tartozó fiatal nők viselték ezt a nevet, ugyanez ritkán fordul elő fiatal parasztasszonyok, vagy kevésbé gazdasági vagy politikai hatalommal rendelkezők körében. A leányokat mindig különleges módon képviselték, és ezért a velük kapcsolatos mentális kép mindig hasonló: nagyon hosszú hajú, fényűző és finom ruhákba öltözött, finom ékszerekkel és cipőkkel díszített fiatal lányok, akik ártatlanságot és szépséget mutatnak kifejezéseik és mozdulataik.
A szó utalhat azokra a nőkre is, akik a középkorban és a későbbi évszázadokban is szolgákként vagy egy hatalmas nő udvarának részeként szolgáltak. Így a leányok azok a lányok voltak, akik mindig a fontos nő szolgálatában álltak, hogy segítsék őt minden napi feladatában, valamint megosszák vele különböző élettapasztalataikat. Ebben az esetben a leányok mindig egyszerűbben és kevésbé feltűnően öltöztek, mint a központi nőé, mivel a kötelékben elfoglalt helyük másodlagos és nem fő.
