mi az elégia »meghatározása és fogalma
Az irodalmi tevékenység besorolásában három fő műfajt lehet megállapítani: regény, színház és költészet. A költészeten belül két nagy alfaj található: a lírai és az eposz. A Az elégia egy vers, amely a lírai műfajhoz tartozik, mint az óda, a himnusz vagy az eclogue, ezek mind a változatosság egyik formája, amelyben a költő felemeli bizonyos érzéseit.
Az elégia főbb jellemzői
Az elégia latinból eredő szó, amely viszont a görögből veszi át, konkrétan az elegos szóból, amelyet szomorú vagy melankolikus dalként fordíthatnánk. A görög költők és később a rómaiak írták az elégiákat, és kezdetben fix metrikából álltak, amelyek lehetnek hexaméterek vagy pentaméterek.
Az elégiában a költő általában siralom formájában fejez ki ötletet
Siránkozásuk gyakran összefügg a halállal, például egy szeretett ember halálával. Ebben az értelemben az elégikus költemény posztumusz tisztelgés az elhunyt előtt (mint például Jorge Manrique "Las verses a la muerte de su padre", Miguel Hernández "La elegía a Ramón Sijé" vagy Octavio mexikói költő "Elegía uninterrupida" Béke).
Az elégiában a siralom nem mindig kapcsolódik a halálhoz, mivel az idő múlásának, a szívfájdalomnak, a melankóliának vagy az emberi lét valamilyen fájdalmas aspektusának kérdésével is foglalkoznak.
Az elégia eredete
Noha a líra ezen alfaja az egyetemes irodalom része, és olyan változatos időkben volt releváns, mint a középkor, a reneszánsz vagy a modern kor, mégis a görög-római kultúra szférájában nyerte el maximális pompáját. Nem szabad elfelejteni, hogy a római civilizáció kulturális örököse a görögök örökségének, és az elégia egyértelmű példa erre az örökségre.
A görög-latin elégiákat a temetési szertartások összefüggésében kell érteni, amelyekben a költők szavai egy híresség végső tisztelgését szimbolizálják, ami hasonló az epigrammákkal vagy az epitáfumokkal.
A görögök és rómaiak elégiája a legbensőségesebb, személyes és legmélyebb érzések kifejezésének egyik módja. A költők a közösséget érintő nagy események magasztalása érdekében az epikus műfaj felé hajoltak.
Az elégikus költészet hagyományát Ovidius, Propercio és Tibulus ápolták a római szerzők, az efezusi Calinus és Athén Solon pedig a görögök körében.
Fotók: iStock - KrisCole / SrdjanPav
