a birtokos jelző meghatározása
A melléknevek azok a nyelvtani elemek, amelyek feladata, hogy különféle tulajdonságokat és jellemzőket tulajdonítsanak a mondatot vagy mondatot kísérő főneveknek. Hagyományosan kiegészítik vagy korlátozzák a főnév jelentését, és például a kifejezés utasítására releváns nyelvtani alkotóelemnek bizonyulnak.
A nyelvünkben számos típusú melléknév áll rendelkezésre, míg ebben az áttekintésben a birtokos melléknevek.
Nyelvünkben a birtokos kifejezés mindent jelöl hogy a birtoklásra utaló vagy azzal kapcsolatos, szó, amellyel a valamit tartva. Tehát, ha ezt a meghatározást viszonyítási pontnak vesszük, a birtokos jelző az aki felelős a birtoklás vagy a tartozás megjelöléséért az érintett főnévhez képest.
Tehát, amikor egy beszélgetés során azt akarjuk jelezni, hogy valami a tulajdonunk vagy a tulajdonunk, akkor ezt a típusú melléknevet fogjuk használni annak kifejezésére. Ez az autó az enyém. A könyveim vannak a könyvtár jobb oldalán.
Első gyermekkori beszédünktől kezdve ezt a típusú melléknevet kezdjük használni, hogy pontosan beszámoljunk a minket körülvevő vagy hozzánk tartozó dolgok birtoklásáról.
Érdemes megemlíteni, hogy a nekik tulajdonított hangnem hatással lesz arra is, hogy valaminek vagy valakinek a birtokát még az e jelző által kifejezettnél is erősebbé tegyük.
Most kétféle birtokos jelzőt találhatunk, egyrészt a atonikus vagy gyenge birtokos jelzők, amelynek fő jellemzője, hogy az általuk kísért főnév elé kerülnek. A következő melléknevek alkotják ezt a csoportot: én / én, te / te, övé, mi / mi, tiéd / tiéd, övé.
Másrészt megtaláljuk a tónusos vagy erős melléknevek, amelyek a főnév mögött helyezkednek el, ezért felismerik őket, és azért is, mert tudják, hogyan kell az előzőekre nagyobb hangsúlyt fektetni, jelezni. Az ilyen típusú melléknevek: az enyém, a tied, az övé, a mi / a, a te / a és a többes számú változatok.
Az általuk feltételezett nem és szám tekintetében azt mondjuk, hogy amikor a melléknév a főnév elé kerül, akkor mindig ugyanaz a szám lesz, mint az általa érintett név. Eközben, ha mögé helyezzük, akkor számban és nemben is egybeesik.
