az érzelmesség meghatározása
Néven ismert Etikai emotivizmus Ahhoz cél etikai áramlat (az etika része, amely az erkölcsi nyelv elemzésével foglalkozik) amely szerint az értékítéletek egyéni érzelmekből fakadnak, és akkor az lesz a cél, hogy másokat rábeszéljünk arra, hogy érezzék, hogyan érezzük magunkat, és még azt is megpróbálja elérni, hogy a teljesen másként gondolkodó emberek ugyanúgy értékeljék a helyzeteket, mint mi.
Az emotivizmus nem alkalmaz racionális eszközöket javaslatának érvényességének bizonyítására, sőt, abszolút eltekint attól, hogy csak az érzelmeket és azok spontaneitását használja fel az erkölcsi igazság megismerésének eszközeként..
Fő célkitűzései egyrészt az emberek viselkedésének befolyásolásának eszközei, más alternatívák mellett, szóbeli cselekedetek, érzelmek, kérések, érzések révén, másrészt erkölcsi nyelvezetet használnak a helyzethez való viszonyulás kifejezésére dolgokat, ezért meg kell különböztetni az egyszerű szubjektivizmustól.
Például e filozófiai rendszer parancsára az olyan kijelentések, mint az irigység nagyon rossz, nem árulnak el semmit az irigység cselekedetének természetéről, hanem valójában azt az érzést fejezik ki, amelyet az irigység vált ki.
Az emotivista áramlat leghűségesebb képviselői között vannak filozófusok David Hume és Ludwig Josef Johann Wittgenstein.
HumeA maga részéről úgy vélte, hogy teljesen lehetetlen az erkölcsi lehetőségeket észre alapozni; sem a tényekben, sem az eszmeviszonyokban nincs semmi, ami jónak vagy rossznak tekinthető, mert az erkölcsi jelentést, amelyet meg fognak kapni, a korábbi céljaink és ízlésünk összefüggésében kapunk. Hume szerint az erkölcsi megítélés a jóváhagyás vagy elutasítás érzésén alapul, amelyet különböző körülmények között tapasztalunk.
Eközben, WittgensteinÚgy vélte, hogy a világon minden úgy van, ahogy van, nincs érték, ezért az érték meghatározásának megkísérlése maga a nyelv határaival ütközne. Mi kapcsolódik az etikához, amint megmutatható.
