a superego meghatározása
A szuperego Freud pszichoanalitikus elméletében használt fogalom. A szerző meghatározza, hogy a szuperego annak az információnak az összege, amelyet az alany internalizált azokból a meggyőződésekből, amelyek fájdalmasak lehetnek, és amelyeket a legtöbb esetben a családi befolyás az élet első szakaszában tanult meg azokon a normákon keresztül, amelyek megkülönböztetik azt, ami helyes vagy helytelen, és a családi értékek szerinti tiltott cselekmények révén, amelyek egész életében közvetlen hatást gyakorolnak a téma erkölcseire.
A társadalmi környezet hatása
A felnőtt személyiség kialakulásában azonban nemcsak a család, hanem a társadalom is jelentős hatással van a környezetre.
Az ember kulturális környezete és a társadalmi szokások hatása lenyomatot teremt az alany bizonyos cselekedeteinek személyes megítélésében is.
Az emberi elme szerkezete
Freud arra a következtetésre jut, hogy létezik az elme olyan struktúrája, amelyet három területre osztanak:
1. Az id (más néven Ello) az a szakasz, amely integrálja a lehetséges traumákra vonatkozó információkat és a tudattalan adatait. Ebből a szempontból ez a rész a leginkább megközelíthetetlen az alany számára. A személyiség sötét része.
2. Az emberi elme másik része az Ego (más néven I). A valóság ezen szintjén az objektív énről információ áramlik, vagyis megmutatja az elme tudatos részét. Az egót az örömelv vezérli, de a valóság ezen területén az emberi lény reflektálhat a kötelesség és az öröm között, felmérve a cselekedetek következményeit.
3. A harmadik szakasz a Superego (más néven Superego) arra az erkölcsi lelkiismeretre utal, amely konkrét ítéleteket hoz. Ez a szakasz azokat az erkölcsi gondolatokat mutatja be, amelyek a gyermekkorban kapott oktatásból és a társadalmi környezetből származnak. Ez egy olyan szerkezet, amely az apa alakjának internalizációs folyamatának eredményeként keletkezik (az Oidipus-komplex elmélete a pszichoanalízisben).
