az idő meghatározása
Tudományos szempontból nincs meghatározó meghatározása az idő gondolatának. Mindazonáltal, ami történik, idődimenzióba helyezhető. A mindennapi értelemben az idő gondolata valaminek az időtartamára utal (egy ember élete vagy bármely kezdettel és véggel rendelkező esemény mérése).
Az emberi lénynek szüksége van az idő valamilyen nagyságrendű mérésére, mivel megfigyeli, hogy minden, ami körülveszi, változhat. Így az idő intuitív gondolata a múlt eseményeinek egymás utáni folytatására utal, a jelenen keresztül és a jövő felé.
Az idő mérése a múltban
Az ókori civilizációkban homokot, vizet és tüzet használtak az idő múlásának jelzőjeként, de ezek az elemek kronométerként, és nem óraként működtek. Ebben az értelemben az ókori egyiptomiak által kitalált homokórák vízzel töltött tartályok voltak, amelyeken belül különböző időskálák voltak jelölve, és amikor a vízszint leesett, a pontos eltelt idő ismeretes volt.
Az ókori rómaiak népszerűsítették a napórákat
Ezer évvel Krisztus előtt a kínaiak feltalálták a vízórát (a víz által mozgatott óriáskerék 15 percenként jelezte az idő múlását).
Az első mechanikus órákat Angliában kezdték építeni a 13. században, és a reneszánszban Galilei felfedezte az inga izokróniáját, amely szempont előrelépést tett lehetővé az idő megértésében és az órák gyártásában.
Ugyanazon gondolat megértésének különböző módjai
Newton számára az idő gondolata homogén, abszolút és örök. Így minden, ami történik, egységes módon történik. Ez a felfogás abszolút idő néven ismert. Newton számára az idő és a tér független, mivel az események történnek, és a dolgok minden kapcsolat nélkül mozognak.
Einstein esetében az idő nagysága és a tér nagysága szorosan összefügg. A relativitáselmélet szerint az idő mérése attól függ, hogy a megfigyelő milyen feltételekkel rendelkezik. Ezt a felfogást a relativitáselmélet magyarázza.
Az ókori görög filozófusok felismerték paradox dimenzióját. Valójában Arisztotelész azt állította, hogy az idő olyan korszak, amely már nem az. Másrészről megfigyelték, hogy az idő nem rajtunk kívül álló dolog, hanem belsőleg érzékelhető, mivel tagadhatatlan, hogy a történelem emléke megmarad szellemünkben. Ebben az értelemben a régiek különbséget tettek a kozmikus idő és az megélt idő között.
Kant számára az idő gondolata az, amely lehetővé teszi számunkra a felfogások és tapasztalatok rendezését. Az idő gondolatának köszönhetően mindent fel tudunk építeni, ami körülvesz minket. A kanti terminológia szerint a tér és az idő a priori az érzékenység formái.
Jelenleg ismert, hogy minden élőlénynek van biológiai órája, amely lehetővé teszi számukra életfunkcióik szabályozását, és ezt a fegyelmet kronobiológiának nevezik.
A szépirodalom és az elméleti fizika világában fontolóra vették az időutazás lehetőségét, olyan körülményt, amely mindenféle paradoxont jelentene (például ha egy ember elmehet a múltba, akkor lehetősége van elkerülni saját születését ).
