a corpus luris civilis meghatározása
A modern jogrendszerek nagyban támaszkodnak a múltbeli hozzájárulásokra. Az európai és a nyugati igazságszolgáltatásnak két alapvető pillére van: a római jog és a kereszténység. Ezt követően az emberi kapcsolatok, a polgári jog szabályozását végérvényesen kiegészítették a napóleoni törvény hozzájárulásaival.
Spanyolul a törvény kifejezés megfelel az ius latin szónak. Másrészt a korpusz szövegek halmazát jelenti, és ez a szó a törvények együttesére utal. A civilis kifejezés polgári jogra vagy ius civile-re utal, vagyis a közösségi életet szabályozó szabályokra. Ily módon a Corpus Juris Civilist általában a polgári jog testének fordítják.
A Corpus Juris Civilis vagy Justinianus-kódex történelmi összefüggései
Korszakunk Vl századában Justianiano bizánci császár elrendelte, hogy a törvényeket egy szerződésben vagy jogi testületben egyesítse. Ezt az összeállítást vagy gyűjteményt a bizánci jogtudós, Triboniano rendezte és szervezte, és magában foglalta az egész római joggyakorlatot Hadrianus császártól a 11. században Justinianus haláláig. Az új kódex megközelítése azon alapult, hogy a római jog törvényeit szisztematikusan és egyetlen testületben kellett elrendelni. Abban az időben, amikor Justinianus népszerűsítette az új törvénykönyvet, a törvények hanyatlása következett be, mivel az egymást követő császárok abszolutista kritériumokkal és önkényesen hoztak törvényeket. A jogi terminológiában Codex Iustinianus vagy Justinianus kód néven is ismert.
Négy részből álló jogi antológia
A Corpus Juris Civilis a keresztény hagyomány és a római kultúra egyesítését feltételezte az egyház és az állam szerepének összehangolása érdekében. Ez a jogi antológia lehetővé tette az antik világ klasszikus hagyományának megőrzését és a keresztény értékek beépítését. A Justinianus-kódex négy részből áll: az intézmények, a Digest, a Code és a Regények.
Az intézményekben olyan kérdésekkel foglalkoznak, mint a tulajdon, az öröklés, a szerződéses kötelezettségek és az egyéni jogok.
A Digest ötven könyvből áll, amelyben a történelem során a római hagyomány joggyakorlati előzményeinek összeállítását mutatják be. Ennek a szakasznak didaktikai célja volt, mivel tanulási útmutatóként szolgált a polgári jogban kezdők számára.
A kódex szakasza tartalmazza a római császárok által jóváhagyott különféle jogi rendelkezéseket.
Az úgynevezett regények (Novellae Leges vagy új törvények) magukban foglalják azokat a törvényeket, amelyeket Justinianus császár hozott.
