mi az om mani padme hum »meghatározása és fogalma
Az "Om mani padme hum" kifejezés szanszkrit nyelven íródott, és szó szerint azt jelenti: "ó, a lótusz ékköve". Ez a négy szó alkotja a tibeti buddhizmus egyik legismertebb mantráját.
A tibeti buddhizmus hagyománya szerint az Om mani padme hum mantrának szimbolikus jelentése van, és messze túlmutat a szavak egyszerű megismétlésén. Az ezt alkotó hat szótaggal kifejeződik a test, az elme és a szó közötti egység gondolata.
Ugyanakkor az Om mani padme hum a bölcsesség és az önzetlenség eszméjére utal. Más szavakkal, az ember egészének szelleme fölötti uralom megszerzéséről van szó.
A kifejezett mantra és együttérzés
Együttérzést érzünk valaki iránt, amikor azt akarjuk, hogy hagyja abba a szenvedést. Ez az érzés közvetlenül kapcsolódik az önzetlenség és a szolidaritás eszméjéhez.
A buddhizmus szakértői azt állítják, hogy az Om mani padme hum mantrának közvetlen kapcsolata van az emberi együttérzéssel. Az együttérzést a szellemi élet lényegének és az igaz bölcsességre orientált szeretet egyik formájának kell érteni.
A buddhista megközelítések szerint együttérzést kell éreznünk még ellenségeink iránt is, mert ily módon átalakíthatjuk a rancort szeretetté. Ha éppen ellenkezőleg, hagyjuk, hogy düh és gyűlölet támadjon bennünket, akkor a férfiak közötti konfrontáció fokozódni fog. A buddhista filozófiában együttérzést kell éreznie az emberek iránt, és nem az általuk elkövetett cselekedetek miatt.
Az Om mani padme hum mantra ismétlése lehetővé teszi a belső jólét fokozását, és ez a jólét aktiválja az együttérzés érzését.
A mantrák szerepe a buddhizmusban
A buddhista mantrákat folyamatosan szóban ismételjük a belső érzelmeink átalakítása céljából. Ily módon a mantra belső mechanizmusként működik a tolerancia, az önismeret és a megbocsátás elősegítése érdekében. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy Buddha kijelentette, hogy minden embernek létének igazi vezetőjének kell lennie, és el kell sajátítania szenvedélyeit és érzelmeit
Mondhatni, hogy a buddhista mantrák az elménk, valamint a szellem és a test közötti kapcsolat javítását szolgálják. A mantrákban fontos szempont az motiváció az emberi szenvedés leküzdésére és ezáltal a belső kiteljesedés elérésére.
A buddhista mantrákat idegtudományi szempontból elemezték, és arra a következtetésre jutottak, hogy ez a meditációs forma növeli az emberi agy bal prefontális kérgében tapasztalt pozitív érzelmeket.
Más vallási hagyományokban, különösen a teista vallásokban, többször is imádkoznak, hogy Istent mint alkotót dicsérjék. A mantrák és az imák egyaránt kifejezik a szeretet gondolatát. Röviden, az imádság különböző módjai ugyanazt az üzenetet osztják.
Fotók: Fotolia - kronalux - nito
