a normalitás meghatározása
Soha nem könnyű meghatározni, hogy mi a normális vagy mi a normális minősége. Konkrétan azt mondhatjuk, hogy normális minden, ami az egyes jelenségekre, emberekre vagy életstílusokra helyesen beállított paramétereket állítja be. A normalitás tehát a normális elemek megléte lesz, és ezekhez a paraméterekhez igazodik.
Általában a normalitás fogalmát a társadalommal kapcsolatos helyzetekre, eseményekre vagy jelenségekre alkalmazzák. Ez azonban nagyon sajátos, mivel amikor társadalmi kérdésekről beszélünk, rendkívül nehéz meghatározni, hogy mi a normalitás és mi nem, ellentétben azzal, ami a természettel történik, vagy ami empirikusan megfigyelhető. Ugyanakkor a mai társadalmak belül annyira gazdagok és változatosak, hogy lehetetlen elképzelni a normális paramétereket, ha az egyes valóságokhoz különbségeket és változókat kell felismerni.
Másrészt, amikor olyan empirikus jelenségekről beszélünk, mint a fizikai, kémiai, biológiai, a normalitás paramétereit sokkal könnyebb meghatározni, mint az első esetben. Így az ilyen típusú jelenségek esetében a tudomány számos jellemző elemet állapít meg, amelyeket a legtöbb esetben megfigyelnek. Miután ezeket a paramétereket megállapították, minden jövőbeni megfigyelés nagyobb vagy kisebb normális elemeket vagy változókat eredményezhet. Például, ha egy állat etetését megfigyelik, akkor úgy tekintik, hogy vannak normális paraméterek aszerint, hogy növényevő, húsevő vagy mindenevő.
A normalitás paraméterei kétségtelenül mesterséges találmányok az ember számára, hogy rendet teremtsen és megszervezze a körülötte lévő világot. Mint mondtuk, az emberi lény mindennapi életének számos aspektusa mégsem olyan könnyen meghatározható, mert nem az „inger-válasz” gondolatát reprezentálja, de ennél sokkal összetettebb.
