a judo meghatározása
A judo vagy a judo japán eredetű harcművészet, amely viszont Jiu Jitsutól származik. Ugyanakkor ez egy versenysport, amelyet manapság az egész világon gyakorolnak, és része az olimpiai sportágaknak.
A judo kifejezés etimológiailag a lágyság vagy a rugalmasság útját jelenti. Az az elv, amely ezt a harcművészetet irányítja, az, hogy az ellenfél erejét és energiáját ellene használja, vagy más szavakkal: nem a saját erőihez folyamodik, hanem kulcsok és mozdulatok sorozatát alkalmazza az ellenfél destabilizálására és legyőzésére.
A dzsúdó az egész testet használja, és az erő, a harci taktikák és a technika kombinációja, amihez megfelelő fizikai felkészültség szükséges, mind aerob, mind anaerob. Sportfegyelemként fizikai kontakt tevékenység, amelyben fegyelem fenntartása, az ellenfél tiszteletben tartása és a vereség sportos szellemiséggel történő elfogadása szükséges. Bár a dzsúdó célja az ellenfél legyőzése oly módon, hogy a háta érintkezzen a földdel, nem szükséges kárt okozni az ellenfélnek, és mindenkor tiszteletben kell tartani a bíró szabályait és utasításait.
Mint minden harcművészetnek, a dzsúdónak is van sajátos terminológiája
Aki gyakorolja, az a yudoka, a jelmez a yudogi, a dojo a helyiség, ahol gyakorolják, és a tatami az a szőnyeg, amelyen a yudokák egymással szemben állnak. Másrészt minden technikának megvan a neve (például a ne waza padlótechnika, a te waza pedig kézitechnika). Mivel a yudoka hosszú folyamat során alakul ki, nagyobb fokú készségeket vagy dan-okat szerez, és tanulását egy tanár vagy sensei irányítja.
Judo kultúra
A judo a 19. századi eredete óta számos kultúrát alkotó alapelvet tart fenn. Az alapgondolat a test és az elme maximális hatékonysága. Kiegészítésképpen a yudokának az erő helyett az ellenfél tiszteletét és a lágyságot kell gyakorolnia. Mindehhez pedig olyan erkölcsi kódexet kell kísérni, amelyet olyan ideálok inspiráltak, mint az udvariasság, az őszinteség, a szerénység és a személyes önkontroll. Végül a judoka becsülete is alapvető szempont a viselkedésében. Ez a technikák, értékek és alapelvek alkotják a kultúrát és valamilyen módon az élet megértését.
A judo eredete
Jigoro Kano a judo alapítója. Zseniális hallgató volt, később kulturált és megbecsült ember a közösségében.
Kezdetben a testnevelés érdekelte, de később Jiu Jitsu tanulmányozására összpontosított, amely végül dzsúdóvá vált. Jigoro Kano elsőként japánként csatlakozott a Nemzetközi Olimpiai Bizottsághoz.
A dzsúdó már a kezdetek kezdetén nem csupán harcművészetnek és sportnak bizonyult, mivel oktatási módszerként vezették be a japán iskolákban. A 20. század elején a judo mesterek nagy csoportja Európába utazott, hogy terjessze ezt a tudományágat, és néhány év múlva a dzsúdó a világ legtöbb gyakorlója közé tartozott.
Fotók: iStock - AndreyKaderov / Solovyova
