a koacervátum meghatározása
A bejegyzés vége kísérleti megközelítéssel elemzi az élet eredetét. Ez egy elméleti javaslat, amelyet Aleksander Oparin orosz biokémikus tett 1930 körül. Magyarázó modellje szerint a szerves molekulák eredetileg spontán szerveződtek, és bizonyos egyéniséggel alkották a rendszereket. Ugyanakkor ezek a molekulák képesek voltak anyagot és energiát cserélni a környezettel. Ezt az elmélet magyarázó modelljét koacervátoknak nevezték.
A koacervátum-elmélet elmagyarázza bolygónk életének eredetét
Oparin szerint élet létrejöhetett, mert két körülmény fordult elő bolygónkon. Először néhány egyszerű szénvegyület spontán megjelenésével; mint például fehérjék, szénhidrátok, lipidek vagy nukleinsavak, vagy az őket alkotó egységek (például glükóz vagy aminosavak) megjelenésével. Másrészt Oparin azzal érvelt, hogy különböző energiaforrások vannak jelen, például nap-, ultraibolya vagy infravörös sugárzás vagy vulkánkitörések (az energiaforrások a légkörből vagy a Föld belsejéből származnak).
Az energiaforrások és a szénvegyületek voltak a primitív óceánok kialakulásának biológiai alapjai, amelyek viszkózus és sűrű tömeget mutattak, sűrűségük nagyobb, mint a vízé. Oparin ezt a tésztát "primitív levesnek" vagy "őslevesnek" nevezte.
A különböző energiaforrások kölcsönhatása létrehozta a szükséges energiát ahhoz, hogy a különböző vegyületek egy bizonyos módon csatlakozhassanak. Oparin szerint a következőképpen csoportosultak:
1) nukleinsavak a közepén,
2) ezeket a savakat fehérjék vették körül és
3) a lipidek körülvették az egész konfigurálandó komplexet. Így jöttek létre a protomembránok, vagyis az első élethez nélkülözhetetlen anyagok. Ezek a lépések határozzák meg a koacervált elméletet. Ezért a koacervátum primitív sejt vagy protocella, amely molekulák aggregátumából áll. Más szavakkal, ezeknek a primitív sejteknek a megjelenése volt Oparin elmélete szerint az első evolúciós lépés, amely végül a különböző életformák fejlődéséhez és evolúciójához vezetett.
A koacervátok megszerzése a laboratóriumban
Oparin javaslata nem volt más, mint elméleti modell. Két amerikai tudós (Stanley Miller és Harold Clayton Urey) azonban újjáteremtette az Oparin által javasolt feltételeket a laboratóriumban, és koacervátumokhoz hasonló struktúrákat kapott.
A koacervátok elmélete szintetikusan egy javaslat, amely megmagyarázza a tudomány egyik rejtélyét, az élet eredetét.
Fotók: Fotolia - Artyway / Jitka Laníková
