a felmentett definíciója
A felmentett alakja annak az alakja, akit megváltottak és felmentettek egy bizonyos vád miatt, amelyet személyére alkalmaztak. Általában a kifejezést minősítő melléknévként használják mind az igazságszolgáltatás, mind a vallási szférában, bár az előbbiben gyakrabban vádak, tárgyalások vagy panaszok eredményeként fordulnak elő bizonyos alanyokkal szemben. Ebben az értelemben ahhoz, hogy egy személyt felmentettnek lehessen tekinteni, valamilyen típusú tárgyaláson kell átesnie, amely ilyen ítéletet eredményez.
Hagyományosan az abszolút kifejezés a katolikus vallás által azoknak a feloldozáshoz kapcsolódik, akik a pap előtt vallják be bűneiket. Ezt a szertartást Jézus megbocsátása adja és teszi át az emberi lény bűneiért, lévén halandó és tökéletlen. A gyónás után a pap vagy pap megfelelő büntetést szab (általában valamilyen prédikációt vagy vallási cselekedetet), és biztosítja a Szentháromság nevében a feloldozást és a bűnök megbocsátását.
Másrészt az abszolúció olyan alak, amely akkor van jelen, amikor egy pap vagy a katolikus egyház képviselője ezt a juttatást a halál ágyán megadja annak a személynek, aki valamilyen típusú bűncselekményt követett el, és soha nem kért megbocsátást vagy töltötte le büntetését.
A szót azonban nemcsak a vallási szférában, hanem az igazságszolgáltatásban is használják. Ebben az értelemben ugyanazt a jelentést tartja fenn: felmentett az a személy, aki átesett egy tárgyalási folyamaton, és akit bizonyítékok hiányában vagy a javukra szolgáló bizonyítékok jelenlétében megváltanak attól, hogy tény előtt bűnösnek ítéljék, ill. bűn. A felmentés alakja alkalmazható a bírói világban mindenféle cselekményre, legyen szó büntetőjogi, polgári, politikai vagy más típusú cselekményekről, mindaddig, amíg egy személyt vagy személyek társulását vádolják annak végrehajtásával.
