a fiziognómia meghatározása
A fiziognómia vagy fiziognómia kifejezésnek, mivel mindkét írásmód helyes, két alkotóeleme van: a fizisz, amely egyenértékű a természettel, és a gnomon, ami a megkülönböztetést jelenti. Ami a kifejezés jelentését illeti, kétféle jelentés lehetséges: ez valakinek a megjelenése vagy valaminek a külső megjelenése.
Az arc nyelve
Az emberek szavakkal, gesztusokkal és az arcunkkal kommunikálnak, mivel az arcvonások és az arckifejezés információt közvetít arról, hogy kik vagyunk. Valójában vannak olyan szakemberek ezen a területen, akik azzal érvelnek, hogy valakinek a személyiségét az arc jellemzői alapján lehet leírni. Ebben az értelemben a széles arcok áldozatkészséget jeleznek, a mosoly összefügg a hormonális szinttel, az aszimmetrikus arcok a depresszió szintjét jelzik, a nagy szemek pedig a kedvességgel társulnak.
Azok, akik ismerik az arc nyelvét, megerősítik, hogy sok szempont beszél önmagáról: a bőr tónusa, a szemöldök iránya, a megjelenés, az orr, az ajkak vagy a száj. Így a vékony ajkak önuralmat jeleznek, a felfordított orr hiúságot fejez ki, a bokros szemöldök pedig a vitális és impulzív emberekre jellemző.
Történelmi szempontból az arc és a személyiség viszonya olyan kérdés, amelyet az ókori görögök kerestek fel, akik az arc és a test jeleit elemezték, hogy megértsék az emberi lelket. Az arcvonásokat vizsgáló tudományág fiziognómia, és ez egy olyan tudás, amely felkeltette az érdeklődést a festészet, az írók vagy a pszichológia világa iránt (a 19. században a frenológia olyan tudományág volt, amely az egyének bűnözői hajlamait tanulmányozta a arcuk jellemzői).
Valami külső megjelenése
Minden, ami körülvesz minket, megjelenéssel és ezért fiziognómiával rendelkezik. Más szóval, mindennek van alakja és feneke. Az emberi arcra utalva alakja információt közöl a személyiségről és a karakterről, vagyis valaki hátteréről. Hasonlóképpen, ami emberi dimenzióval rendelkezik, a forma-föld megkülönböztetéssel megérthető.
Ennek az elképzelésnek a szemléltetésére gondolhatnánk egy személyes problémára, amelynek megvan a fiziognómiája (a probléma külső megjelenése), és ugyanakkor annak mély része vagy háttere, vagyis a probléma következményei.
Fotók: Fotolia - Rawpixel / bst2012
