a lemez szubdukciójának meghatározása
A kontinentális sodródás elmélete, amelyet Alfred Wegener javasolt 1910 körül, és az óceán fenekének tágulásának elmélete, amelyet Harry Hammond Hess az 1960-as években javasolt, egy új, általánosabb elmélet alapjául szolgált: a lemezes tektonika. A geológia ezen új elméleti kerete elmagyarázza a litoszféra, a bolygó merev legkülső rétege felépítésének módját. Így a földkéreg különféle merev lemezekből áll, amelyek állandó mozgásban vannak. Ezek a tömbök forró, rugalmas kőzetrétegen maradnak, amelyet astenoszférának neveznek.
A lemez szubdukciója az egyik tektonikus mozgás
A Föld vagy a geoszféra sziklás részének három különböző szerkezete van: kéreg, palást és mag. Az első a legfelületesebb, az utolsó a legmélyebb. Amit a föld felszínén megfigyelünk, az több millió éves átalakulási folyamat geológiai következménye.
A tektonikus lemezek mozgását a Föld belsejében lévő magas hőmérséklet okozza. A lemezek lassan és folyamatosan mozognak, és az egyik jelenség a szubdukció.
A kontinentális lemez alá merülő litoszféra lemezéből áll. Ez azt jelenti, hogy két tektonikus lemez ütközik, és ennek következtében a nehezebb a könnyebb alá kerül (az ereszkedő lemez a Föld palástja felé megy). A szubdukcióval az évmilliók során kialakult üledékek elhúzódnak.
A szubdukció jelensége közvetlenül kapcsolódik a földrengésekhez és a vulkánokhoz
Hat fő tektonikus lemez van: Amerika, Afrika, Eurázsia, India, az Antarktisz és a Csendes-óceán. Mindegyikük a bazalt köpenyen úszik, és ez mozgást generál, a kontinentális sodródást.
Az óceánok alján vulkánok hegyláncai találhatók, amelyek az óceán közepén találhatók. A földkéreg fokozatosan pusztul el a szubdukció hatására. Ily módon intenzív nyomás keletkezik a lemezek csatlakozási területein, amelyek szeizmikus vagy vulkáni tevékenységhez vezetnek.
A víz alatti vulkánok az óceán felszíne fölé emelkedhetnek, és végül nagy vulkáni aktivitású szigeteket alkothatnak.
Az oldalra dörzsölődő lemezek szintén instabilak, és ez a körülmény váltja ki a földrengések többségét (a kaliforniai San Andreas híres hibája a szubdukciós zóna közvetlen következménye).
Fotó: Fotolia - designua
