érvdefiníció ad ignorantiam

Vannak bizonyos érvek, amelyek igaznak tűnnek, de a valóságban a logika szempontjából téves állításokon alapulnak. A következetlen és félrevezető érvelés ezen formáit tévedéseknek nevezik. Az egyik az ad ignorantiam argumentum, egy latin név, amely szó szerint azt jelenti, hogy "érvelés a tudatlanságból".

Ennek a tévedésnek általános jellemzője van: egy állítást igaznak vagy hamisnak állítanak, mert nincs ellenkező bizonyíték. Más szavakkal, egy ötlet vagy javaslat valótlanságára következtetnek, mert nem sikerült kimutatni annak igazságát.

Szemléltető példák

Valaki azt állítja, hogy idegenek nem léteznek, mivel senki sem tudta meggyőzően bizonyítani létezésüket. Hasonlóképpen az ellenkezője is megerősíthető: az idegenek azért léteznek, mert senki sem bizonyította, hogy nem léteznek.

Isten létét vagy nemlétét illetően ez a fajta téves okfejtés is általános. Így megerősítik, hogy egy isten azért létezik, mert senki nem bizonyította az ellenkezőjét, és azt is mondják, hogy nem létezik, mivel senki nem bizonyította végérvényesen a nemlétét.

Ez a két példa szemlélteti az ad ignorantiam érvelést, mivel mindkét érvben valamiről a tudatlanságot használják egy tézis megerősítésére. Másrészt ez az érvelés egy második hibát követ el, mivel arra utal, hogy minden, ami nem látható, szükségszerűen azt jelenti, hogy nem létezik. Így azt mondani, hogy "Isten nem látható és következésképpen nem is létezik", ez a logikával ellentétes kijelentés, mivel sok olyan realitás létezik, amelyet elfogadunk érvényesnek, bár nem látjuk őket.

Egyéb tévedések

A valódi premisszák levonásán alapuló érvelés igaz következtetéshez vezet. Az indukción alapuló érvelés valószínűleg igaz következtetést von maga után. Másrészt, ha a logika szabályait megszegik, akkor valamiféle tévedés következik be.

Ha megerősítem, hogy egy tartomány szavazóinak 90% -a választott jelöltet, és ezzel a kezdeti adatokkal arra a következtetésre jutok, hogy az adott jelöltet az egész ország többsége megszavazza. Ezt a hibás érvelést elhamarkodott általánosítás tévedéseként ismerik.

Amikor hiteltelenítünk egy ötletet az azt védő egyén személyes kritikájával. Ebben az esetben a tévedés ad hominen érvként ismert.

Túl gyakran vitatják, hogy valami helyes, mert mindig is gyakorolták. Ez az érvelés téves, mert megakadályozza a hagyomány esetleges módosítását.

Fotó: Fotolia - alabama_13